Volt már az Estiskolán olyan időszak amikor valahogy ez a hetvenes éves ORWO-filmes korszaka idéződött vissza. Itt is ezt látjuk. Nyilván van erre a történetre van valamilyen elektronikus rásegítés ezekkel a kékekkel, vöröses-sárgákkal, de én ezt abszolút el tudom fogadni. Ami nekem egy picit sok, az az ég. Ott el is megy a tónusrend, valahogy ott a tónus-átmenetek nem nagyon sikerültek, gondolom, hogy az utólagos beavatkozásnál ez roncsolódott, azt ott levágnám szinte a bokrok-fák tetejéig. Mert engem igazán a visszatükröződés, a tótükör és a tópart izgat, és a másik tóparton lévő sárgás-vöröses fasor. Ott nekem véget ér az ég, nekem az ég ehhez már nem szükséges. De abszolút el tudom fogadni ősz leckére, tetszik, kedvelem, ezt a vágást, lehet, hogy érdemes lenne kipróbálni. A másik a horizont: hogy ha ez nem megy szemmel, akkor tessék a képszerkesztőbe behúzni a segédrácsokat, és máris fogjátok látni, hogy miről beszélek, nem lényeges, és nem nagyon nagy különbség van, egy-két fok csak, de a szemnek ez zavaró. (hegyi)
értékelés: