Ennél közelebb nem merészkedek, mert allergiás vagyok a csípésére.

Nem egy könnyű dolog dongót fényképezni, főképp akkor, amikor az ember főképp a szülői programozás révén tele van félelemmel ezekkel a kis állatkákkal szemben. Ezt azért mondom most így rögtön az elején, mert ennél a képnél két problémám van: az egyik az, hogy a virágon vannak éles pontok, a dongón viszont nem nagyon, talán a potrohánál valamennyire éles. A másik problámám az, hogy majdnem jó helyen van a dongó, majdnem látom, hogy mit csinál, de az óramutató járásával megegyezően egy 5-10 fokot még kellett volna fordulnunk, hogy valóban beleláthassunk a virágkehelybe, hogy láthassuk, hogy őkelme most lakmározik. Maga a kompozíció rendben van, tetszik az, hogy a mélységélességgel is jól bánik Zsu, de az elhelyezés és maga a főszereplő nem száz százalékos. Most azért vagyok nehéz helyzetben, mert tudom, hogy nem egy könnyű feladat, de lehet, hogy kegyetlenségnek hangzik, de addig kell csinálni, amíg nem lesz meg az, amit akarunk. Ez a kép még nincs a célban, egy csillagot tudok rá adni. (hegyi)
értékelés: