Két zivatar között

Majdnem mindennel egyetértek a képen. Azt is elfogadom, hogy Tamás ezt a Csend leckére küldte. Ugyanakkor van egy olyan része a képnek, amivel nehéz mit kezdeni, és én értem, hogy ez nagyon nagy kézügyességet igényel utómunkában, vagy pedig egy olyan időpontot kell várni, ami egy felhős időben talán létrejöhet. Egészen pontosan arra gondolok, hogy van ez a lépcsős-korlátos rész, ami talán egy turista út lehet, vagy egy kijelölt ösvény, és ez mögött meghúzódik egy tér, a lombkoronák mögött. Arrafelé nekem fut kifelé a kép. Tehát ez azt jelenti, hogy ha egy olyan időpontot tudunk találni, hogy olyan felhők vannak, amik kvázi ezt a részt sötétebb árnyalatra tudnák hozni, akkor talán jobban érvényesül ez az út. Ez azért lehet fontos, mert a csendnek van köze a magányhoz, az egyedülléthez, és ez az élmény párhuzamosan megvan abban is, amikor az ember valami kis zugot keres, egy kis menedéket akár a természetben, akár otthon, amikor begubózik a kis fotelébe. Ezt a bensőséges érzést kellene erősíteni, mert egyébként ez a szögletes, zaklatott forma, ami a korláttal itt létrejön, nagyon is ellentmond ennek a fajta megnyugvás érzetnek, ami nem rossz, sőt, enélkül ez a kép érdektelen lenne. Ugyanakkor mégis azt mondom, hogy ha a kezetekkel letakarjátok a korlátsor fölötti részét a képnek, akkor látjátok, hogy miről beszélek. Tehát rögtön érezhető, hogy arrafelé, hátrafelé, a kép közepe felé fut ki a kép, és hagy a szemnek olyan menekülési útvonalat, ami letéríti erről a fajta, Tamás által kiválasztott formavilágról. De ettől függetlenül a három csillag megvan, csak mondom, hogy ezekre érdemes odafigyelni. Ezt utólag laborálással valamennyire lehet korrigálni, mondom a másik megoldás az, hogy olyan időjárási helyzetet kell találni, ami segíti ezt a kompozíciót. (hegyi)
értékelés: