Szeretem az esti fényképezést.
Tökéletesen egyetértek a fotográfus döntésével, hogy ezt a jól ismerhető épületet fekete-fehérben mutatja meg nekünk. Ugyanis azáltal, hogy ezt a redukciót elvégzi, a formára, a fény-árnyék játékára, az épület konstrukciójára helyezi a hangsúlyt, és mindaz a giccs, habcsók jelleg, ál-mesevilág lehántódik a képről, ami a színekkel megjelenne. Egyetlen problémám van csak: ez a kép is dől bal felé. Márpedig, mivel gondolom állványról készítette a képet, lett volna mód ezt ellenőrizni, és expozíció előtt beállítani. Most így, ebben a formában, az épület tömegét, ami jelenleg hanyatt esik, semmi nem húzza vissza, semmi nem egyensúlyozza ki. Erre érdemes odafigyelni. (hegyi)
értékelés:
Nekem is kéne olvasószemüveg. :) Szerintem ez begyakorlódik hogy mi egyenes és mi nem, mi vízszintes és mi nem - és ha az megy, akkor már onnan egy lépés, hogy ezt az ökölszabályt mikor írja felül a tömegelhelyezés, amikor picit kell csalni emiatt, és utána meg a kompozíció, amikor akár teljes ferdeség is szabad lehet. Ha a sorrend megvan, akkor megy ez. Ott van gond, amikor valaki egyből dekomponálni akar úgy, hogy komponálni se tanul meg, akkor nehéz ezt helyretenni.