De nem az enyémek. Amúgy szeretem a kutyákat.

Valami mezőszélen, vagy faluszélen lehet ez a kis ösvény, ahol ez a három utcakutya, vagy félvad eb ugat. Szinte hallom ahogy csaholnak a fotográfus felé. Maga a pillanat rögzítése tökéletes, mert ezt az élményt teljesen át tudja adni. Én magam ilyet akkor éltem át, amikor bicikliztem és mindig mögém szegődtek kutyák, és tekerni kellett elég rendesen, hogy le lehessen őket hagyni. Nem voltam tőlük nagyon boldog, bár ez abból is adódik, hogy én magam a kutyákkal ambivalens kapcsolatban vagyok. Egészen addig nincs velük bajom, amíg nem lesznek nagyon zajosak és aggresszívak. Tehát még egyszer mondom, hogy a hangulat az jól átjön, de a kompozícióval nem tudok mit kezdeni. Ez most attól, ahogy a három kutya elhelyezkedik a képen nem kerül egyensúlyba. Valami nekem a képről még hiányzik, ahhoz, hogy ez a kompozíció nyugvópontra tudjon kerülni. Azért volna ez jó, mert az adná meg a kontrasztját annak amiről a kép mozgalmassága, és maga a beállítás, a kutyák helyzete és funkciója beszél. Ez most így, ebben a formában, ezzel a nem teljesen befejezett és rendezett kompozícióval nekem nem adja azt az élményt amit egy tudatosan komponált fotográfiától várnék. Ráadásul, legalábbis ahogy én látom, nem csak bemozdulás van a képen, hanem életlenség is. Tehát nem csak a kutyák mozdultak be, hanem valószínűleg a fényképező eszköz is. Szóval én most ezt visszaadnám ismétlésre, mert azt érzem, hogy mi a köze Tamásnak ehhez a képhez, és ez jó, de ennél azért tovább kéne jutni, ráadásul nem árt, hogy ha a nézőt nem hozzuk zavarba azzal, hogy életlen a kép, mert ennél a témánál ez nem indokolt. (hegyi)