Víz-zene virág fesztivál Tatán, a vizek városában.

Az, hogy ez egy fesztivál, az, hogy ez milyen történet, ez mind mellékes. Ez a kép attól válik izgalmassá, attól válik fotográfiává, hogy Nóra egy ilyen helyzetben nem azzal törődött, hogy ott egy fesztivál van, nem azzal törődött, hogy ott milyen forgatag van, milyen esemény, hanem azzal törődött, hogy meglátta, akár egy kis hídon átmenve, ezt a tükröződő játékot, és ezzel elkezdett dolgozni. Ráadásul valószínű nem másfél másodpercet töltött az eseménnyel, hogy jaj de izgalmas, lefotózom, mert itt tudatosan látom azt a kompozíciós játékot, ami a kis ház tetejének csúcsíves formáival, a víz tükrén létrejövő játék, és a vízi növények szintén csúcsíveivel létrejön. Tehát ez a ritmizálás nekem nagyon is tudatos kompozíciós döntésnek tűnik. Ezért én ezt nagyon szeretem, és az igazi fricska az a csónak belekomponálása ebbe a képbe. Ugyanis lehet, hogy valaki ezt a képet úgy csinálta volna meg, hogy ott levágta volna a képet, és a valóságot teljesen kidobja, és készít egy ilyen tükröződő világ képet, akár még talpra is fordítja, és akkor megint néztünk volna ki a fejünkből, hogy ez most megint milyen móka. Én ennek örülök, hogy ez a csónak ott van. Egyrészt humoros, másrészt pedig szinte tényleg patikamérlegen dekára kimérve pontosan annyi valóságot ad hozzá a képhez, amennyi szükséges. Kettő pici kis jelzésértékű javítandó dolog van itt a képnél, amit könnyedén meg lehet oldani akár laborban, akár fotosoppal: az egyik a képnek a bal felső részén lévő fekete valami, az lehet, hogy pont egy látogatónak a lába, a másik szintén a képnek bal felső részén lévő, az épület ablakából ottmaradó három pici kis kocka. Ezeket én ott kitisztítottam volna, mert ezek mint formai megjelenés, nem tiszták, nem valók oda. (hegyi)
értékelés: