Az András által beküldött portrékép mind beállításában, mind mondanivalójában, abban a gesztusrendszerben, amit az arc közöl felénk, egy teljesen elfogadható és jó fotográfia. Ami számomra kérdéses az arcon megcsillanó fény, és annak a tónusrendje. Most így ez a kép azt a hatás kelti, mintha az alany bőrét bekentük volna valami olajjal, és ez csillogna nagyon erősen. Szerintem ha ebből a képből indulunk ki, akkor a kéz, az ujjak tónusrendje lenne az, amit követni kellene az arcnál is. Túlságosan kontrasztosra van emelve ez a kópia, ennél szerintem egy kevésbé kopogós kép hatásosabb lenne. Mert így most ezzel a túlerősítéssel, túlélesítéssel azok a finomságok vesznek el, és válnak nagyon is grafikussá, amik pont ezt az érzelmi többletet tudnák a néző felé közvetíteni. Egyszóval: hatásvadász. Enné kevésbé kell erőteljesen fogalmazni, mert azok a jelek, amik az arcon megjelennek, nem ennyire egyértelműen markánsak. A kép címe egy kérdés: Van remény?, és az arc ad választ erre, de ha ennyire élesre, határozottra vesszük a kontrasztot, akkor mindez ellentmondásba keveredik saját magával. Szebb, nyugalmasabb, nyugtatóbb lenne azt a tónusrendet tartani, ami a kézfejen van. (hegyi)
értékelés:
én úgy látom, van. :D
VAN ! -akartam írni elsőre, de Mariann már megelőzött. Tehát csak megerősítem: van. Van bizony.