Szép lassan én beletörődök abba, hogy Andrásnak ilyen idióta címeket kell adnia. Nem tudom mi az, hogy Wood Elf, nem tudom mik azok a számok, betűk. Nem tudok mit kezdeni a címmel, ne haragudj, András. Vegyük úgy, hogy nincs címe a képnek, oké? Maga a portré talán hasonló helyzetben, hasonló pillanatban készülhetett mint a Vikiről készült portréd, és a problémám is nagyjából ugyanaz vele. Ezt azért kell részletesen elmondanom, nem azért, hogy cikizzem a modellt, hanem azért mert jó lenne tisztába jönni fogalmakkal. A vaku nagyon erősen elmeszel tónusokat, és ráadásul ráerősít olyan képi jelekre, amikre nem biztos, hogy szerencsés, ha ráerősítünk. Itt most, ha megfigyeljük, akkor még az objektív is egy nagy látószögű objektív lehet, és ettől groteszkké válnak az arányok. A fej mérete, és a fej torzulása groteszk jelleget kölcsönöz, mert az, összehasonlítva a testtel, a vállal, bábfigura hatást kelt. Én nem vagyok abban biztos, hogy ő a valós életben is így néz ki, és ezt kellene erősíteni. Ha megfigyeljük, az objektív torzítása miatt olyan, hogy a tekintet is furcsa lesz. Nagyon ráerősít arra, hogy a modell szemtengely-ferdüléssel rendelkezik, ami lehet, hogy a valóságban is igaz, de hát ezt az ember inkább próbálja meg segíteni, mint fotográfus, nem ráerősíteni. Aztán az orr vonala. Egészen furcsa vonalú orrnyerget kapunk ettől a világítástól. Valami, ami egy személyiség előtérbe nek bár jellemzője, de nem kötelezően a legfontosabb jellemzője, most itt kerül. Attól, hogy ilyen erősen van világítva a homlok, olyan, mintha ez egy sapka lenne a fején, és nem a haja. Ez nagyon nem szerencsés portrénak gondolom. Andrást én arra kérném, hogy egyszer beszélgessünk a portrézásról, mert én szeretném, ha ő elkezdene portrézni, de a portrézás szerintem a „királynője” a fotográfiának. Én abban hiszek, hogy az egyik legfontosabb műfaji helyzet, és ha ezt el tudjuk fogadni, akkor jó lenne, ha azokat, amiket akár a táborokban tanultunk, vagy amiket itt az évek alatt már elemzésben elmondtunk, már valamilyen szinten alkalmaznátok, legelőször magatokon, ezért is az az első három lecke, ami. Most úgy tűnik nekem, mintha Andrásról ezek leperegnének, és megy a maga útján előre csökönyösen, tökmindegy, hogy az ember mit mond. Lehet, hogy így van, és akkor én ezt elfogadom, hogy én mondom a magamét, András pedig csinálja a maga dolgát, és tulajdonképpen a párhuzamosok a végtelenben találkoznak, Tanárúr kérem és készültem, Gimesi, add vissza a gumiguttit - csak akkor ezt azért tisztázzuk. Én kérném Andrást, hogy erre valamit reagáljon, mert így nekem sem könnyű. Én szeretnék neki segíteni, de ez csak akkor működik, ha ebben ő is partner, és vevő erre és kommunikálunk. Ismétlés. (hegyi)