Olvastam a kommentárokat, és ott már próbáltam jelezni, és itt most az elemzésnél kifejezetten szeretném a figyelmetekbe ajánlani, hogy amikor kommentárokban egymásnak próbálunk segíteni az egy nagyon fontos helyzet. Én szeretnék mindenkit arra biztatni, hogy a maga lehetőségeihez és idejéhez képest próbálja meg mindenkinél megtenni, nem csak azoknál a képeknél, ami tetszik, vagy felkavar, mert ezzel tudunk segíteni a másiknak. Még ha az eszközeink nem is mindig adekvátak, vagy nem mindig teszik lehetővé azt, hogy a bennünk rejlő hangulatot teljesen megosszuk a nézővel, akkor is feltételezhető, hogy tudatos alkotásról van szó. Elfogadom azt, hogy néha a formai megfejtések hozhatnak érdekes asszociációkat, de azt gondolom, hogy ez a kép sokkal erősebben beszél arról, ami Nóra üzenete, mintsem arról a fajta asszociációs helyzetről, mint ami a kommenteknél elindult. Ezt csak azért mondom, mert nem vagyunk egyformák, és ha az ember beleteszi magát egy munkába, dolgozik vele, és beküldi, akkor, ha nagyon más irányba hangoljuk a mi értelmezésünket, akkor azzal kedvét szeghetjük valakinek. Tételezzük föl egymásról azt, hogy mindenki jót akar. A képről azt tudom mondani, hogy én nagyon kedvelem ezt a fotót. Abban nem vagyok teljesen biztos, hogy a könyvnél, amit épp Nóra most használt, nem lehetett volna jobbat találni, mert ebben a képkivágásban a betűknek nagyobb szerepet hagytam volna, több betűt mutattam volna. Itt most a margó miatt ebből kevés jön át. Ugyanakkor mint első lecke, mint bemutatkozás, tökéletesen érthető. Ha én egy olvasó ember vagyok, ha engem a könyv, a betű, a leírt szavak érdekelnek, akkor ez egy teljesen jól értékelhető bemutatkozás, és személyes is. Azt tessék megfigyelni, és itt most nem az alkotót szeretném kritizálni, hanem pontosan az erényeire szeretném felhívni a figyelmet, hogy nem egy nagyon cizellált fotót kapunk. Nórát ezért külön bátorítás és dicséret illeti, mert könnyen lehet, hogy más ezt a képet egy műkörmös utáni helyzetben mutatná meg, kilakkozná a körmét. Itt erősíti az üzenetet az, hogy a maga természetességében mutatja meg azt a helyzetet, ahogy a körme szerepel ezen a képen. Ez abszolút ahhoz ad hozzá, hogy az olvasás is egy ilyen folyamat, az ember nem nyakkendőben és öltönyben ül le regényt olvasni. Én ezt egy három csillagos képnek gondolom, és Nóra ezzel a képpel teljesítette az első osztályban az első leckének a megoldását. (hegyi)
értékelés: