Na, akkor elmondom a magam verzióját. Pontokba próbálom gyűrni.
1. Rozi képe adta az ötletet, mikor este lefekvés előtt tükörbe néztem. (lehet, nem kellett volna). és emiatt mivel a látvány alapjában egy hegedűre emlékeztetett, ezért jött bennem a párhuzam. Első lecke, hiszen arc nélküli portrém, másrészt jellemző sajnos, mert ilyen hegedű, és nem kocka a hasam.
2. Alapvetően a digitális képkészítésnél az volt a bajom sokáig, hogy amire eljutok oda, hogy exponáljak, már ezt vagy azt a gombot meg kellett nyomjam, noszogatni a vasat, hogy legyen szíves azt csinálni, amit én szeretnék. A mobiltelefon mostohagyerek, én most kaptak Jézuskától egyet, 5 megapixeles, nem nagy valami, arra, hogy teljesen érvényes hivatalos képeket készítsek vele, nekem nem alkalmas. Tehát nem is sokat vacakoltam vele eddig. Most egy olyan szoftvert töltöttem le, ami régi műanyag gépek hatását imitálja. Benne van az imitálás szó, tehát olyan, mintha.
3. Ebből adódik, hogy ez az olyan minthaság ez vagy jó vagy sem, nem tisztem eldönteni, de élményt adott az, hogy egyrészt négyzetes, másrészt olyannyira messze van minden elvárt fotómasina teljesítménytől, hogy az a berögzött megközelítés, ami a fényképezőgéphez kapcsolódik, itt nem volt jelen, vagyis mint a gyerek, úgy tudtam az eszközre nézni, nem mint egy mindent mérlegre tévő felnőtt.
4. Az is cél volt, hogy a gépen kívül valami azért abból is legyen benne, amit én gondolok, tehát csak a forma önmagában nem izgatott, ezért van belekomponálva a vágás, mert az a tükrök találkozása. Így a vágás is roncsolás, de tudatos, ellentétben a gép által rátett effekttel.
5. Ami a példamutatást illeti, aki ismer, tudja, hogy bizonyos szempontból ha kell, amikor kell igyekszem szigorú lenni, magamhoz is, de azt is gondolom, hogy ha elfogadható számotokra, hogy magamnak is megtartom a lehetőséget és jogot arra, hogy kísérletezzek és azok eredményét megmutathassam nektek, várva ugyanúgy a kritikát és elemzést, ahogy mellesleg én teszem a ti munkáitokkal, őszintén, de lehetőleg speciálisan arra az adott alkotóra és arra az adott alkotásra szabva, amit látok.
Végül: annak örülök, hogy elindult egy diskurzus, ha nem is ez volt a direkt cél, tehát ellentmondok aurelianonak ebben, de legyen mentségem, hogy én magam a saját örömömre kattintottam el ezt a képet tegnap, tökéletesen elfogadom, ha kritizáljátok akár ezt, akár bármelyiket, sőt, kérem is, csak ahogy írtam is, azt kérem, hogy ha lehet, a szar, nem jó, jajjde borzasztó mellett mélyebbre is menjünk le.
Nem tudom, ez így most válasz a kérdésekre vajh?
Zsolt, Nekem csupán egyet dolog zavaró a képben. Az volt az érzésem, mintha egy álló/robogó vonatból fotóztál volna. Ugyanis a "törés" nagyon hasonlít egy vonatablak választó ablaksínéhez.
A célod ennek ellénére nagyon tisztán kijön a "hegedű"alkatod jóvoltábol. Összességében tetszik a kép.