Szeretem ezt a képet, ez a Mai Manó galériában készült, aki nem járt még ott, érdemes oda elmenni. Ott vannak ilyen szép festett hátterek. Én ezt kedvelem, jó helyzet, bár, gondolom, hogy ezt naponta 4-5 fotós csak megfotózza. Mindehhez képest mondanám, hogy András itt elkezdett dolgozni egy modellel. Abban nem vagyok teljesen biztos, hogy sikerült itt közös hőfokot találni a modellnek és a fotósnak. A fotós ezt a képet meg szerette volna csinálni, az biztos, mert el is készült a kép, de abban nem vagyok biztos, hogy a modell is ezt annyira akarta. Itt a meggyőzőképességünket kell edzenünk. A modell beállásán, a fejtartáson, a sejthető arckifejezésen, a leejtett kéz gesztusán látszik az, hogy olyan ímmel-ámmal van benne ebben a projektben. Ha nem így van, akkor az expozíció pillanata nem volt túl szerencsés. Ami kiválasztott történet: igen, ott van egy ilyen távoli részlet, amire mutat a modell, és ez felfogható így, bár a Mai Manó Házban nem nézik a fotósokat hülyének, bármilyen őrülettel is készülnek, tehát megbeszélhető az, hogy szeretnénk idejönni dolgozni, megengedik-e, hogy itt készítsünk egy-két képet. Ha erre az ember fölkészül, akkor talán egy kicsit más ruhában lehet ezt megoldani, és én biztos, hogy levetettem volna a karkötőket és az ékszereket, mert nekem ehhez a csodaországos dologhoz idegen. Elvisz a 2000-es évek szocreáljába. Ez a része nem annyira jön nekem be. Az irány jó, tessék ezzel még foglalkozni. Mivel ez egy korban nem a mai világot mutató háttér, jó lenne, ha vagy archaizálunk, és megpróbálunk ebbe az időbe behelyezkedni sminkkel, ruhákkal, kellékekkel, vagy ha ennek abszolút ellentmondunk, és akár a mai világra, akár egy 80-as, 90-es évekre utaló lány is lehetne. Itt az instrukciótól függ az, hogy mennyire lesz hihető a nézőnek. A vágás sem biztos, hogy túlságosan oké a lábnál, most a szereplő úszik. Visszaadnám ismétlésre, nem azért, mert rossz az ötlet, hanem azért, hogy egy kicsit nagyobb befektetéssel tessék ezt kivitelezni. (hegyi)