Egy tükröződő felülettel dolgozó fotográfiát látunk. Egy nagyon jó megoldást kapunk, hogy ez most valami teaforraló, vagy kávéskanál, ami a tükröződést adja, az ilyen szempontból mellékes is. Hasonlatos ez a megoldás a karácsonykor szokásos képekhez, amikor ezekben az üveggömbökben véljük felfedezni magunkat, és ezzel hozunk egy hangulatot. Ebben a képben is az az érdekes, hogy a görbületek, azok a torzulások, amik létrejönnek, már egyben a kép kompozíciójára is erős hatással vannak, és izgalmas játékot hoznak, miközben könnyen kontroll alatt tartható az, hogy mit mutassunk meg, mert a tükröződésben megfigyelhetjük azt, hogy mit fogunk végeredményként kapni, van időnk ezzel játszani. Ez azért tesz jót ennek a dolognak, mert sok érdekes helyzettel találkozik az ember a környezetében, ha nyitott szemmel jár, és pont a tükröződések azok, amik érdekesen tudják szabdalni a teret, de nem minden egyes helyzet alkalmas arra, hogy ezt esztétikai formában is úgy mutassa meg, hogy az időtálló felvétel legyen. Szerintem itt ez többé-kevésbé sikerült, tehát a kettes lecke Önportré teljesítésre került Eszter által. Annyit hozzátennék, hogy talán egy kicsit a kép fölső bal oldali részében valaminek kellett volna történni. Amennyire mozgalmas most a kép közepe, alja, jobb oldala, a fölső rész kicsit kiürül. Lehet, hogy ha picit billentek ezen a tárgyon, akkor már más helyzetet kapok, lehet, hogy ez jót tett volna neki, de az üzenet mindenféleképp átjött. Legfőképpen azt mondja nekem, hogy Eszter egy játékos ember, aki szereti a környezetét és az életét úgy rendezni, hogy meglegyen az a mozgástér, ami erre a játékra mindig alkalmassá teheti őt. Én azt hiszem, hogy neki egy alaptulajdonsága az, hogy játékos ember, és ezt ezek a képek nagyon jól mutatják. Ehhez mindenképpen gratulálok, ez egy jó megoldás, de várok valami még eszteresebbre. (hegyi)
értékelés: