variációk egy bénára
variációk egy bénára
variációk egy bénára
variációk egy bénára

Gondoltam csinálok magamról egy jó felülnézeti képet a Mária forrásnál. Ehhez képest amin egyáltalán látszom, azon is csak a bénázás és az izgulás látszik, hogy nehogy leessen a feldobott apparátus.

Nagyon szeretem a Dani humorát. Az a jó, hogy ez a humor egy olyan formai megfejtéssel párosul, aminél egy olyan technikai játékot tol le a torkunkon Dani, amit egyébként nem biztos, hogy ha élőben látok, akkor én annyira boldog lettem volna ettől, főleg, ha az én fényképezőgépemet dobálja. Ismerjük ezt a technikát, földobjuk a fényképezőgépet, közben az önkioldót működésbe hozzuk, és egyszer csak ez a gép elkezd sorozatokat lőni. Ilyen elven az ember kvázi a véletlenre bízza, hogy mi kerül a képre. De ez nem teljesen igaz, rafinált dolog ez, főleg, ha az ember jól csinálja. Dani ezt jól csinálja, ő is egy rafinált csávó. Azt nem tudjuk, hogy hány kockából lett leszűrve és összeállítva ez a kép-négyes, de az egy jó dolog, hogy itt arról kapunk tanúbizonyságot, hogy Daninak a technika csak egy másodlagos kérdés, aláveti a technikai játékot annak a belső képi zsinórmértéknek, amit ő saját magára érvényesnek tart. Én ezzel maximálisan egyetértek. Jó az első képnégyes is, itt középen sok kis imádkozó kezet látunk, akik próbálják ezt az egész történetet szakrálisan megközelíteni, hogy „édes istenem, add, hogy ne essen le ez a masina”. A következőkben azt látjuk, ahogy egy felszabadult asztronauta Gagarin megérkezik a földre. Ez tulajdonképpen a becsapódás előtti pillanat, amint a Szojuz 24-es űrszonda landol. Ez is egy izgalmas játék, aztán már drámaivá válik ez a helyzet, és látjuk, hogy itt tényleg mindjárt baj lesz, mert most már nagyon közel vannak a fák, itt némi áthallásokat lehet különböző légi katasztrófákkal is gondolni, de ez is egy jó ötlet. Utána tulajdonképpen, ami egy tíz pontos dobás, az utolsó záró kép. Ez önmagában is megállna a lábán. Dani, ahogy itt nézi ezt az egész helyzetet, őrület. Ezek azok a képek, amiket valószínűleg kidob az ember, mert nem akarja megmutatni azt, hogy mennyire be voltam tojva, hogy az a drága kamera még a végén semmivé lesz. Nagyon örülök neki, jó ez, Dani. (hegyi)
értékelés:    

Hozzászólások

Kívül a a hivatalos irodalom határain című Törökösenemhez ennek a sorozatodnak a második elemét választottam ajánlóképnek, köszönettel.

És 250-ből egyszer sem ejtetted el? Az szép sportteljesítmény!

köszönöm mindenkinek a szép szavakat.
(kb. 250 fotóból lett szelektálva. nem sorozatlövővel van - tehát ez 250 feldobást jelent - mert úgy nem tud vakuzni a gépem, márpedig direkt alkonyatkor mentem, hogy kicsit tudjak játszani a sötétedéssel és a vakuval)

... hát igen. Bizonyítva látom képeiden a tételt, miszerint ha földobom a gépet, akkor is lesz egy valamire használható kép.:)

Imádom. Főleg az első képen az ujjacskáidat, és az utolsón a fejedet :)

Hosszú távon ez a módszer nem üdvözítő, de itt most kitűnően működik. Talán a harmadik kép nem szükséges, de a többi üde színfolt az estiskolán.

nincs új a nap alatt
avagy
c' est la vie, de ja vu, induul a bulíí

Van egy irányzat, az a neve, hogy camera toss. pl: http://www.flickr.com/groups/cameratoss/
Ezzel sokféle képet csinálnak, ilyesmit is, ennek multishot toss a neve:)
http://www.flickr.com/photos/_nod/52692007/

Egyetértek, sztem is így oké. :-)

köszönöm. én is jobb szeretem ezt, mint amit eredetileg elképzeltem.
:)

Zseniális! :) Komolyan mondom, ez így nagyon rendben van!

Új hozzászólás