Kritikai kép, nyilvánvaló arról mesél nekünk, hogy vannak olyan területek az országban, amik esetleg másra is alkalmasak lennének, mint arra, hogy gyárépületeket húzzanak föl rá, akik aztán uralkodnak ezen az egész helyzeten. Nekem ez erről mesél. Értem, és rendben van, de a kivitelezés nem nagyon acélos. Ezt lehet, hogy majd valamikor nyáron kellene megismételni, mert most ez a lekaszált barnás színű fű nem nagyon erős, mint ahogy a szürke ég sem. Így egyedül a SHARP az, ami valamilyen szinten élénkséget hoz az egészbe. Ha már színekkel dolgozunk, akkor itt a többi színnek is erősebbnek kellene megjelennie, az adna ennek egy erős ritmust. Ez most itt nem jön létre, úgyhogy én ezt most úgy adom vissza Tamásnak, hogy ha lehet, akkor ezt akkor ismételje meg, amikor már kizöldült a fű, vagy ott valami történik. (hegyi)
Köszönöm az elemzést.
De vitatkoznék! Nem arról, hogy ez a kép jó,vagy nem. Hanem arról, hogy a fűnek zöldnek, az égnek kéknek kell lennie. Szerintem, nem kell minden képnek csinosnak lennie, hiszen a valóság sem mindig az, sőt, legtöbbször nem. És a "művészetnek", bocsánat a kifejezésért, nem a "szépet" kell ábrázolnia, hanem a "valódit". Vagyis, ha zöld a fű és kék az ég, akkor ez a kép nem szól semmiről. (Ha így sem, az az én hibám!)
Azzal vitatkozom, hogy a művészetnek a valódit kell ábrázolnia. Már hát persze mi a valódi, de azt gondolom, hogy a művészetnek se a szép se a valódi nem célja.