Igen, itt van az, amiről beszélek, hogy el tudunk jutni arra a pontra, amikor Ágnes, még attól is, hogy a Hegyi pedellus kínozza, és visszadobálja neki ismétlésekre a leckéit, vagy tán épp ezért, eljut arra a szintre, amikor „csakazértis”-ből, de megcsinálja, és megugorja azt a lécet. Itt van négy kép, ebből a négyből nekem három tökéletesen rendben lévő, és működik. Ez nagy dolog, hogy ennyire szikáran tud fogalmazni Ágnes, ha kell. Nem akarom ezt túldumálni, itt ritmusokról van szó, ez eléggé egyértelmű. Vízszintes és függőleges formáknak a struktúráiról, ahogy ezek térben megjelennek. Főleg a második és a harmadik kép párhuzama az, ami mint képpár, zseniálisan jól működik. A harmadik kép nekem önmagában olyan, ami megáll a lábán, és kitűnő: a lépcsővel, a járdaszegély vízszinteseivel, a korláttal olyan, ami nekem egészen őrület. A negyedik kép még nincs egészen kitalálva. Látom, értem, ott is létrejön valami, de ott azt a formát valahogy megbontja, nincs még kész. Az első három kép teljesen érthető, és jó üzenet. Három csillagot megadok, függetlenül attól, hogy ez a negyedik kép kicsit kakukktojás. (hegyi)
értékelés:
Köszi az észrevételeket. Elég izgalmas ezeket a vonalakat figyelni, azt még nem tudom teljesen megvalósítani, hogy minden egyenes legyen. Mert ha egyik vonal vízszintesre sikerül, akkor a másik már nem biztos, és nem mindig tudom, hogy melyiket vegyem alapul. Lehet, hogy ez ilyen technikai izé, lehet, hogy fizikai, de az is lehet, hogy a szememmel van baj...