múlékony árnyak - nem kísértetek, csak kísértenek.

Egy József Attila idézetet kaptunk képcímnek, és az, amit a képen látunk többé-kevésbé képes olyan hatással lenni a nézőre, hogy nem a tárgyias megközelítést keresi, hogy ez most milyen fa, és annak milyen levele van, és meg akarja fejteni az erdő titkait, hanem abból a fény játékból, ami létrejön tökéletesen jól visszakódolható a versidézet élményanyaga. Ez pontosan arról szól, ami a lenyomat, az árnyék, hogy már a valóság nincs a képen, nincs ott a modell, ami ezt az árnyékot vetné, nagyon karakteres ez az árnyék, de hibákkal, lyukakkal teli, kicsit maszkszerű formát ad, mint egy busó álarc. Nagyon örülök annak, hogy Mariann, amikor az erdőt járja, akkor ilyen dolgokat is észrevesz. Egyetlen dolog, amit hozzátennék, ami talán fokozhatná ezt az élményt, az, hogy a mélységélességet még sokkal kisebbre venni, és még elmosódottabb legyen, még kevésbé jelentéssel teli legyen a háttér. Tudom, ezt nem egy könnyű dolog megcsinálni, mert ez fényképezőgéptől is függ, hogy mit enged a masina. Egyébként tökéletesen érthető, és jó a megfejtés. A leckére is, abban a témakörben, amiről beszélünk, ez egy nagyon jó irány, úgyhogy megvan a 41-es lecke megoldása is. (hegyi)
értékelés: