Heló Árpi!
Megnéztem:
1. Egyszer megbeszéltük, hogy ha egy filmben van zene, az olyan, mintha csalás lenne, mert mesterségesen kelti azt a hangulatot, amit a filmkészítőnek kellene keltenie.
2. Ennek ellenére azért jó volt, hogy volt, mert a hangulat nem keltődött volna magától. Ugyanakkor, főleg az elején, néha felesleges váltások voltak a zenében is.
3. A film nem volt elég feszes, a jelenetek között néha alig volt különbség, nem telt el elég idő, pedig az áttűnés azt sugallta.
4. Szerintem nem illett a képbe, hogy egyszer látszott az egyik szereplő arca, a film addig inkább egy asztalportré arc nélkül leckére hasonlított.
5. A cím ellenére azt vártam volna, hogy egy család életéről szól a film, mégis csak az asztal életéről szólt. És a végén a zöld asztal gyanúsan hasonlított a régire, lehetett volna kölönbözőbb.
6. Azért "ágy" lecke, mert nincsen "asztal"? Bár értem, hogy használták többen is másra is.
Tetszett a beállítás, az, hogy a kamera végig mozdulatlan volt, csak az élet mozgott körülötte, szerintem ez jó koncepció. Érdemes volna kipróbálni szerintem, hogy ugyanezt a filmet meg lehet-e csinálni mondjuk 2 percben, esetleg szöveg nélkül, csak zörejekkel és a végén felhangzó zenével. Persze lehet, hogy az már nem ugyanaz lenne.
És esetleg próbálkozhattál volna hosszabb időtávval, megöregedő szereplőkkel.
Összességében azért inkább tetszett, bírom, ahogy rácsavarodsz ötletekre. És jó volt, ahogy az előtte beküldött képek egyszer csak összeálltak egy filmmé!
"a film addig inkább egy asztalportré arc nélkül leckére hasonlított"
- Na ennek nagyon örülünk, én legalábbis biztos.