Én arra tippelek, hogy azért az Ágy leckére lett küldve ez a film, mert, ahogy a cím is mondja, az asztal az, ami fontos, és az ágy meg az asztal mondóka szinten is összetartozik. „Elváltak egymástól, ágytól, asztaltól”, szokták mondani. Ez a két olyan terepe az életnek, amik egy kapcsolati rendszernek az alapjai. A film is nagyjából erről szól. Árpinál a filmek tekintetében ezt a mostanit előrelépésnek érzem, mert sokkal összeszedettebb a történetmesélése. A nagy erénye a filmnek az, hogy a végén elkezdem sajnálni az asztalt. Nem szeretnék túl sokat dumálni, elmondom, hogy mi a bajom. Egyrészt van egy olyan snitt, amikor egy félprofilos szereplőt látunk a képen. Ha az egészet meg tudtad addig úgy csinálni, hogy csak kezek-lábak, és egyéb alkatrészek látszanak, de fej nem, én sajnálom azt, hogy ott azt a szereplőt beleraktad ebbe a játékba. Aztán a másik dolog az, hogy arányaiban, amikor a kissrác színezővel, filccel dolgozik, nekem sok, ritmusában hosszú. Van még egy dolog, ami lehet, hogy elkerülte a figyelmedet: amikor odateszitek az asztalt a falhoz, akkor van ott egy kéménynyílás. Nyilván az ember korlátozott lehetőségekkel bír, és nem biztos, hogy egyet fogsz érteni azzal, amit most mondok, én azt egy kihasználatlan gegnek látom. Ugyanis nagyon erős a jelenléte a film elején, és nem kezdtél vele semmit, abban egy történeti szál tovább tudna mozdulni, ott megbújhatna valami titok, ahogy azt is gondoltam, hogy azzal valami fog történni. Ott elindulhatott volna egy újabb szál a mesében, amit nem is biztos, hogy végig kellett volna teljesen varrni, mert ugye ezzel dolgoznak az összes filmesek, hogy leforgathassák az Étkezőasztal 2 meg 3, meg az Étkezőasztal nyáron meg télen című folytatásaikat. Egyébként az ötlet nagyon jó, és értelmezhető, úgyhogy négy darab csillagot adok érte. A fényelés viszont még mindig kontrasztszegény, szürke, fátyolos. (hegyi) értékelés:

Hozzászólások

44
Értékelem!

"a film addig inkább egy asztalportré arc nélkül leckére hasonlított"
- Na ennek nagyon örülünk, én legalábbis biztos.

41
Értékelem!

Heló Árpi!

Megnéztem:
1. Egyszer megbeszéltük, hogy ha egy filmben van zene, az olyan, mintha csalás lenne, mert mesterségesen kelti azt a hangulatot, amit a filmkészítőnek kellene keltenie.
2. Ennek ellenére azért jó volt, hogy volt, mert a hangulat nem keltődött volna magától. Ugyanakkor, főleg az elején, néha felesleges váltások voltak a zenében is.
3. A film nem volt elég feszes, a jelenetek között néha alig volt különbség, nem telt el elég idő, pedig az áttűnés azt sugallta.
4. Szerintem nem illett a képbe, hogy egyszer látszott az egyik szereplő arca, a film addig inkább egy asztalportré arc nélkül leckére hasonlított.
5. A cím ellenére azt vártam volna, hogy egy család életéről szól a film, mégis csak az asztal életéről szólt. És a végén a zöld asztal gyanúsan hasonlított a régire, lehetett volna kölönbözőbb.
6. Azért "ágy" lecke, mert nincsen "asztal"? Bár értem, hogy használták többen is másra is.

Tetszett a beállítás, az, hogy a kamera végig mozdulatlan volt, csak az élet mozgott körülötte, szerintem ez jó koncepció. Érdemes volna kipróbálni szerintem, hogy ugyanezt a filmet meg lehet-e csinálni mondjuk 2 percben, esetleg szöveg nélkül, csak zörejekkel és a végén felhangzó zenével. Persze lehet, hogy az már nem ugyanaz lenne.
És esetleg próbálkozhattál volna hosszabb időtávval, megöregedő szereplőkkel.

Összességében azért inkább tetszett, bírom, ahogy rácsavarodsz ötletekre. És jó volt, ahogy az előtte beküldött képek egyszer csak összeálltak egy filmmé!

Új hozzászólás