Mielőtt megettem volna, muszáj volt lefényképeznem.

Első benyomásom a képről az volt, mint párhuzam, hogy a Pink Floyd-nak a Fal c. filmjében van egy olyan rajzképsor, amikor kalapácsok mennek egymás után, és ez a párhuzam lehet, hogy a sorbaállított gyümölcsök és a száron lévő kis kocsányoknak a látványából adódik. A gondolat, ami fölvet Mariann, nagyon érdekes. Érdekes az a színvilág, amiben tartja ezt a kompozíciót, és mozgalmas a kép. Mindennel egyetértek, amit látok, tökéletesen rendben lévő formai játék. Az élességet érdemes lett volna kontroll alatt tartani. Én most azt látom, hogy az első cseresznye szárára lett állítva az élesség, már amennyiben ez cseresznye, most itt vagy a nagyanyám-féle korai cseresznyéről beszélünk, vagy egy nagyon érett meggyről. Én az élességet inkább arra a formára állítottam volna, ahol az ablak fénye megcsillan, és a vízcseppek láthatók a gyümölcsön. Ez mégjobban fokozta volna a hatást. Talán nem is az élességet kellett volna átállítani, hanem picit nagyobb mélységélességet használni, hogy a szár is és a gyümölcsnek az eleje is éles legyen, és utána a többi már életlenben tartva tökéletesen működött volna. Most ezt hiányolom, de ez annyira nüansznyi, technikai kérdés, hogy nem igazán von le a kép erejéből. Nagyon izgalmas az, hogy ezt a kompozíciót összerakta Mariann, megvan a három csillag a csendélet megoldásra. A leckemegoldásra én még várnék egy-két variációt a csendélet témakörére. (hegyi)
értékelés: