A mozgássor tökéletesen rendben van, a körítéssel vannak kérdéseim. Ha változik a képkivágás, akkor az egész olyan bizonytalanná válik, hogy biztos ezt akartam-e, miközben nyilván egy instruált helyzetet látunk. Induljunk ki a legutolsó képből: ez tökéletesen rendben van, jók a gesztusok, jó ez az őrületes kék ruha, jól ellenpontozza a zöld mezőt, tehát minden teljesen oké, az élesség is jól van megoldva, mélységélesség is rendben. Ez az utolsó kép számomra hibátlan. A második kép gesztusa is tökéletesen rendben van, ugye visszafelé megyünk az időben, egy folyamatból egy nyitás történik, de még a gesztus nem ért véget. Kérdés: miért kell ennek sárgának lennie? Miért nem lehetett meghagyni azt a teljes képkockát, ami az alsó képnél megvan? Az első kép megint egy kérdés: miért vagyunk fekete-fehérben, miért nem lehetett ugyanazt a képkivágást használni? Ahogy látom, ez nem is ugyanott készült. Ha már végigviszek egy játékot a mozgással, akkor azt ott kellene megcsinálni, ezen a farönkön. Ez egy deszkalap, zavaró az a függőleges oszlop. Még egyszer mondom: a modellel való instruálás száz százalékosan rendben van, a várakozás, az, ahogy elindul az érzelem, a gondolat, a tánc, akár a Hair-ből az Aquariust is vehetném, hogy elindul a zene, és kezd a kis szereplőnk feloldódni, és a harmadik kép is tökéletesen rendben van ebből a szempontból, de az első két képnél ezzel problémám van. Én értem, hogy a fehér-feketéből elindulunk, és a színes felé jutunk, de itt bicsaklik nekem közben az, hogy kapunk egy szépiát, mert a szépia nem a színesedésnek az iránya, hanem egy teljesen más irány, egy szépelgő, archaizáló valami. Ha próbálom is elfogadni, hogy a feketéből indulunk a színes felé, a középső lépés akkor sem a szépia. Ugyanígy problematikus a képkivágás is, hogy miért nem lehetett ezt egyben megfogni. Camilla, ezt nem lehetne ezt megismételni? Szerintem jót tenne, ha ez egy újból átgondolt valami lenne. Fussunk neki ennek még egyszer, ha lehet kérni, ismétlést kérek. (hegyi)
Kedves Camilla, nagyon tetszik ez a három képed (és a többi is visszamenőleg). Rokonságot érzek közted és Medvegy Bara között, ami a mindkettőtöket jellemző intenzív nőiességet, temperamentumot, ritmusérzéket, közvetlen kifejezőkészséget illeti. Ez a három képed iskolapéldája a kevés eszközzel való sokatmondásnak. Remek a kis modell testbeszéde, a derék és a fej leheletfinom ellenpontos elmozdulásai. Ezek adják a képek egymásra rímelését, flamencós ritmusát.
Nem pedig a színben lejátszódó „change”. Nem igazán zavaró a szinváltás, de talán felesleges. Látom, hogy a három kép közül az első nem ugyanott és nem ugyanakkor készült, mint a másik kettő. Mégis összehoztad őket (gerenda, háttér hasonló elmosása, textúrája): ez arra utal, hogy a koncepció igen erős volt benned. Ez komoly érték. Picivel több következetesség a képformátumot egységessé tette volna – és akkor tökéletes lenne.