Ez a kettes verzió, teljesen más az üzenet lényege a két üres kerettel, mint az előző üzenetnél volt. Az egy nagyon nyugalmasan, jól ritmizáló kép, és az üres keret szerepe viszonylag könnyen dekódolható. A mostani képnél térbeli viszonyrendszert alakított ki Feri, és ebben szerepel ő ezzel a portréval. Ha értelmezni szeretném, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy ez egy izgalmas kérdés, hogy van egy keret, amin keresztül kinézek, tehát van tér, ahonnan és ahová nézek, és ott van egy másik keret, ami egy falon van, mintha egy vakablak lenne. Ez nekem a bezártságot, az útkeresésben valamiféle lemondást is jelent. Erre rímel az a tekintet, ahogy a portrén Feri szerepel. Az ötletet nagyon jónak tartom, az üzenete nagyon erős. Nem egy vidám üzenet, az biztos, de Feri ezt pontosan érzi, hogy mi miért történik ezen a képen. Azt is jónak tartom, hogy jól választotta meg az öltözéket, tehát nem egy nagyon kontrasztos, fekete inget vett föl, ami túldominálná ezt a szituációt, tehát én ezt egy nagyon jó megoldásnak tartom. Érdekes a két képet összehasonlítani, mert míg az előző inkább a társas viszonyokról mesél, ez inkább az alkotási, gondolkodási helyzetekről. (hegyi)
értékelés: