Az a baj, Gime, hogy megint valahol a dolog ott bukik el, hogy elkészült ez a kép, és nem érzem azt, hogy a kép összessége igazolná azt, hogy ez a kép így, csak így, ezzel a modellel, ekkor, és csak ekkor készülhetett el. Látunk egy utat, egy tájat, nem túl jellegzetes út, nem túl jellegzetes táj, szép, nyugalmas, de nagy egyedi jelleget nem hordoz. Látunk egy idős nénit rajta, a kis szatyraival jön valahonnan, és tart valahová. Az nagyon jó, hogy a fény átsüt ezeken a szatyrokon, és a tartalomra is valamelyest utal, tehát a világítási helyzet abszolút rendben van, ezzel egyetértek. Jól van exponálva a kép is, kicsit kopogósra van véve a tónusrend, de ez ízlés kérdése, ugyanakkor lényegesen magasabban vagy, mint az ő nézőpontja, tehát ebben van egy alávetettségi helyzet, ráadásul „Hosszú út mögötte”, mondod te a címmel, én meg azt mondom, hogy nem, a néni jön haza vásárlásból. Nem érzem annyira drámainak a képet, mint amennyire a kép címe üzenni akar, és mintha a kép címével akarnád igazolni azt, ami a képen nincs rajta. Pedig rajta lehetne, csak ehhez közelebb kell menni. Ez a kép legalább 3-4 lépéssel közelebbről is elkészíthető lenne, úgy, hogy a sallangokat lehagyjuk, a villanyvezetéktől kezdve az egész háttérvackolást, csak az utat hagyjuk meg és a modellt, viszont az arcból akkor többet kapunk, majdnem kétszer ennyit kaphatnánk, és akkor a sors, a történet már érvényes lenne, és segítene minket. Leckemegoldásnak elfogadom, de annyira távol vagy a modelltől érzelmileg is, hogy bátortalannak tartom ezt a megoldást. (hegyi)
értékelés: