Két ok van, ami miatt ez a kép izgalmas. Az egyik az a fénytani helyzet, amiben Vera ezt a képet elkészítette, gondolok itt a háttérben lévő felhőkre, vagy, ha megnézzük, pont annál a résznél, ahol ezek a kékes felhők vannak a háttérben, a fa levelein is megcsillan a fény, és ez nagyon jól elválasztja egymástól ezt a két formát. Másrészt, ami izgalmas, a folthatásoknak a szerepe. Miközben a kép közepén van egy jellegzetes fa forma, eközben a kép két oldalánál egy-egy torzó, egy-egy sziluettes fa részlet is megjelenik, és ezek a maguk formáival és tömegükkel dinamikát visznek ebbe a képbe. Attól, hogy dőlnek a fatörzsek, attól, hogy ez az egész ellenpontként dolgozik a dőlés irányával, mint tömegelhelyezés, ez egy izgalmas kérdés lesz. Nem tudom, hogy figyelt-e meg valaki már ilyet, amit most mondani fogok főleg férfiakra igazak, ha saját magamat megnézem, akkor tusolás után az ember hasán a szőr hasonló kis formákba, csomókba tud összeállni, mint az a fa, amit a kép közepén látunk. Ez is egy nagyon érdekes dolog, hogy akár, ha elvonatkoztat az ember, akkor ezt az egész formai játékot át tudja transzponálni magában, és ennek is segítsége az, ami a háttérben történik. Van ebben valami olyan izgalmas játék, ami túlmutat önmagán, túlmutat azon, hogy itt egy őszi, vagy egy kora tavaszi helyzetet látunk, lényegesen többet kapunk, és ez a színekkel, a formákkal és a fényekkel való játéknak köszönhető. (hegyi)