Ezt a képet a Jászain készítettem, miután előző héten nagymamám régi képeit nézegettem. Úgy éreztem nekem is kell olyan képet csinálnom ami akár oda is beleillik.

A leiratból tudjuk, hogy mi az, ami egy 2011-ben élő fiatalembert arra visz, hogy megpróbáljon archaizálni, ráadásul ebben szerencsére nem csak a szépiát, mint színezési formát hívja segítségül, hanem a világítást, a fényeket, a kompozíciót is megpróbálja abban a formában elkészíteni, több-kevesebb sikerrel, ami egy korra jellemző volt. Aki fényképezett már városban, tudja, hogy nagyon nehéz dolga van a városfotósnak akkor, amikor valamilyen időtlen, kevéssé szociografikus, inkább valamilyen érzelmet, érzést tükröztető képet szeretne létrehozni, azért, mert az a tárgyi környezet, ami körbevesz minket javarészt kuszaságból, zajból áll, vizuális értelemben értem ezt. Ha megfigyeljük ezt a képet, miközben a kandelláberek még ebben az íves formában jó ritmust hoznak létre, de sajnos a villanyvezetékek keresztül-kasul szelik ezt az egész helyzetet, és ez visszaránt minket. Sajnos ezzel túl sok mindent nem lehet kezdeni, itt szerencsére Renátó észrevette azt, hogy ha ellenfényben fényképez, akkor ezek javarésze eltűnik a képről a túlvilágítottság okán. Sajnos ez van, a városi helyzet nem a barátunk akkor, ha archaizálunk. A folthatások, a tömegelhelyezés rendben van, az ellenfény miatt a kép konkrétsága, az, hogy megnézhetjük, hogy kik vannak a villamosmegállóban, milyen ruházatban nem csak azért redukálódik, mert egy tónusú képet kapunk, hanem azért, mert az ellenfény sziluettekké formálja ezeket a figurákat, és ez a kép bármikor készülhetett volna. Kellőképpen távol van az az autó, ha a kort be akarom határolni, akkor sokféle irányt el tudok képzelni, 50-es, 60-as éveket simán. Még azok a ronda villamosmegálló tetők is ebben a fényben elvesznek a tömegben, még azok sem zavarnak. Tulajdonképpen a kép jó, és jól hozza ezt a helyzetet. Az Épített környezet leckére is abszolút el tudom fogadni, bár lehet, hogy ennél tovább is lehetett volna ezt gondolni, de a megoldást jónak tartom. Egyetlen egy problémám van: a horizont, hogy nem értem, hogy miért dől. Ha megfigyeled, az óra járásának megfelelően minimum egy-két foknyi eltérés van, ezt nem ártott volna helyrehúzni, erre tessék odafigyelni, mert ettől nincsen nyugalom a képen, ez forgatja el az egészet, és fölmerül az emberben a kérdés, hogy ez miért nincsen kikorrigálva. De a három csillag megvan, köszönöm. (hegyi)
értékelés: