Szállj!

Gyagilev talán régebben már szóbakerült, és ha rosszalkodnék, akkor a Picasso kalandjait mondanám elsőre, mert abban a csodálatos svéd filmben van a balett filozófiája van olyan bájjal és filozófiával kezelve, gondoljunk csak a káposztaevés híres jelenetsorára, ami a mozgással, és az egész orosz avantgarde-dal olyan pontosan megfogalmazódik. És azért hívtam be ide ezt a filmet, mert minden melankóliája, romantikája, minden női bája mellett rettenetesen szarkasztikus maga a kép, a kompozíció és az egész kiválasztás. A kövekkel, az elcsúszott foltokkal, és a kőlépcső ritmusai által létrehozott törött árnyék ritmusával, amiben egyszerre van benne a csodálatos spanyol táncosnő-szerű, Fado-hangulat, és benne vagy egy staccatos, széttöredezett, ezer szálon működő önirónia, ahol ott van mindennek a megválaszolhatósága és annak az ellentétpárja is. A Roncsfilmet említve az ottani főhősnővel kapcsolatban a narrátor valami olyasmit mond el, hogy nagyon is érzéki, különleges, csak sánta. Ezt a képet én nagyon jó vallomásnak tartom, három disznó. (szőke)
értékelés:

Hozzászólások

A firkált felső lépcsőfokot kihagytam volna...és a színes levelet az árnyék kezébe tenném, rá a levélárnyékra.

Ez is nagyon tetszik. Régi szovjet filmek hangulatát hozza. Sejtelmem sincs mitől.
Príma a modell két kezében a levelek árnyéka. Mintha mindkét kezéről madár szállna fel. Nagyon jó.

Az egy, amivel nem vagyok kibékülva, a modell fejéből kinövő levél. Az jó, hogy van egy valódi levél a képen, de nem jó helyen van. Kicsit odébb kéne lenni, hogy ne zavarja az árnyékot. Szerintem.

Új hozzászólás