"A művészetnek nem célja, hanem oka van." /Kassák Lajos/ - épp ezt hallottam tizennégy másodperce.
Adódik az összehasonlítás a Deja vu 1-el, és ezt már a cím maga is felkínálja, még ha a két kép között lényegi különbségek vannak. És amíg az első képnél nem volt kérdés az, hogy a kompozíció és a képhatárok hogyan vannak kiválasztva, addig ennél probléma, hogy ennyire szűk kompozíciót választott az alkotó. Merthogy itt nem az a baj, hogy nem kerül rá az orr vagy a száj, vagy az áll, mert ezt a döntést el tudjuk fogadni, hanem az a kérdés, hogy ahol most vágunk, az biztosan meghagyja-e az ívek és formák rendjét, amit viszont ennél a képnél, mint közlés jelen van. Mire gondolok? Pl. a szem ívére, a szempillák végeire, pl. a szem alatti résznél még egy kicsit hagyva elindulni az orr felé a formának, pl. ha ez fontos, a haj ívére… tehát ezeket a döntéseket át kellett volna gondolni, hogy biztosan itt kellene-e a képhatárnak húzódnia. A másik pedig, hogy itt is egy nagyon redukált tónusrenddel találkozunk, de ebben a redukcióban azért a középtónusoknak is meg kell feleltetni valamilyen szürkeárnyalatot, még ha a köztes szürkéket ki is hagyjuk. Mert ebből az jött létre, hogy a homlok és a haj nagyon kiégett, és egy nagyon amorf felület lett belőle, nincs információ benne. Lehelyezi ide alulra azt, ami fontos, de itt meg nem történik semmi, ami ehhez a fehérhez képest, teljesen kettéválik, szétesik a kép. Érdekes lenne ez a húzott, hosszú kompozíció, ez a függőleges ablakkép, de nincs a középponton semmi, és ettől kettéhullik a kép. úgyhogy én ezt most ismétlésre visszaadom. (szőke-hegyi)
Pontosan:-D