Az első hóval búcsúzik az ősz
Az első hóval búcsúzik az ősz... Egy-két kései levél fogadja az első hópelyheket, ám majd szép lassan átadják helyüket mindannyian a téli hótakarónak... (ma délután készült)

Éppen azért kedvenc nekem ez a kép, mert az András-féle megvalósítási rendszerek nagyon sokszor trükkök, látszik, hogy sokat fordít arra, hogy kimódoljon, megvalósítson valamit, és én szeretem azokat a fotókat is; de itt végre kezd olyasmi is előtűnni belőle, az a fajta finomság, nőies attitűd, amit egyrészt mer vállalni, és amiből kiderül, hogy mennyire érzékeny és sérülékeny, és szenzitív ember. Aki mer egészen egyszerű eszközöket használni, hópelyheket, néhány fonnyadt piros felületet, gallyakat, és a mögüle vészjósló-sötéten áttörő sötét türkizkéket. Ami azt jelenti, hogy nem akar most konkrét, kimondható verbális kézjegyeket elhelyezni a képen, hanem megelégszik azzal, sőt biztos is abban, hogy ez a kép festői módon képviseli, a foltjaival, a ritmikáival el tudja azt mondani, amihez más formajegyeket kellene keresnem spiritualizmusra, a valóságfelettire, holott a valóságban ott van, megvan a valóságfeletti is. Ez három disznó. (szőke)
értékelés:

Hozzászólások

Szép ez, jó ez, most lesz finom a csipkebogyó azon a másik képen. Talán ha kicsit még hangsúlyosabbak lennének a levelek...

édesapa, nagyjából a 200. képet nyomom ma, becsúszik. :)

Zsoltu! Mi van veled ma? Ez már a második kép, amit másnak címzel... ;-)

Ez egy nagyon szép kép, bár én a jobb széléből kicsit vágnék, ott túl sűrű bozót.
Kár, hogy nem az enyém.

mitagadás, szeretem az absztrakt expresszionizmust (Pollockot különösen) ez a kép őt juttatja eszembe azzal hogy itt formák lényegében nincsenek csak kavargás dinamika. amit a pár vörös levél csak fokoz (számomra)

Új hozzászólás