Fekvő formátumú kép, akár az őszre is érkezhetett volna. Nagyon jó az, ahogyan egészen a kamera előtti előtérrel, és egy nagyon nagy távolsággal dolgozik a Bara. A hármas osztatban, amiről az utóbbi képei nyomán is beszéltünk, az előtér-középtér-háttér osztatra egy teljesen más megközelítésben nagyon bátran kihagyja a középteret, és a mélységélességgel dolgozni. Annyi lenne csak, hogy nagyon szeretem ezt a munkát, de talán pont azért, mert annyira revelatív és lázadó az ötlet – ami talán pont ennél a képnél nem is annyira érzékelhető – tehát hogy az a nagy trükk, hogy kihagyom a középteret, a szólót, és meghagyom a basszust esetleg meg a dobot, ezáltal egy furcsa de nagyon izgalmas, faliképszerű, gobleinszerű módozatot hozott létre. Talán érdemes lenne ezzel a közvetlen előtérrel tovább foglalkozni, és itt megintcsak az ázsiai képzőművészet jelen van itt a munkákban, hogy ezek a kis éles lándzsák, a nád kis hegyes levelei, amik úgy egymásba metsződnek, azok esetlegesen az élességre mg jobban ügyelve, visszamenve oda, mert megéri a kép, hogy azok a lándzsák akár még manipulálva is még élesebbek legyenek. Hogy még jobban kijöjjön az előtér, és az őrületesen messze lévő háttér különbsége, hogy még jobban kettéváljanak. Egy festményszerű, akár óriásposzterre is alkalmas kép jöhetne úgy létre. (szőke)
értékelés: