Egy makro tárgyfelvételt látunk. Én úgy gondolom, hogy itt egy termés fotónál, tehát mint ahogy természetfotóknál, ez egy nagyon bonyolult dolog. Véleményem szerint azért, mert rengeteg olyan térbeli összetevője van ezeknek a különböző terméseknek, magvaknak, száraknak, felületeknek, amik nagyon izgalmasak a fény hatására, a fény és megvilágítás hatására nagyon izgalmas formajátékok jönnek itt létre. A termésből kibomló fátyolszerű anyag, amely ezeket a magvakat fogja, az mint ilyen angyalhaj, szépen jelentkezik. Jó a formája, ahogy ez a megszáradó termés szétnyílott, de az én meglátásom szerint nem jól van a külső burkolat megvilágítva vagy nem jól kapja a fényt, ezért ezek az ívek, domborulatok, ezek nem határolódnak el a háttértől, nem érzékelhető jól az egésznek a domborúsága és így tulajdonképpen az egész egy síkban, nagyrészt egy síkban maradó felület. Nem hozza azt a térélményt amit egy tárgyfotónak, egy ilyen termésfotónak, növényfotónak hoznia kéne. És ugyanakkor pedig azt gondolom, hogy ez egy stúdium, tehát a természeti jelenségeket ilyenformán való fotózás, az egy stúdium munka. Nem azt mondom, hogy ez a stúdium munka kevés, hanem azt szeretném mondani, hogy nagyon fontos ujjgyakorlat, de véleményem szerint a 25-ös lecke tisztelet, búcsúzás, gyász kategóriáját viszont nem sűríti magába ez a kép. Én ezt visszaadnám ismétlésre.
   Egy dolgot itt hozzáfűznék – szólal meg Zsolt -, hogy remélem a Bara hazavitte ezt a termést, ugyanis hogyha egy transzpozíciót akarunk létrehozni és nem egy természetfotót, vagy egy tárgyfotót, hanem itt, mint ahogy a cím is utal, gyász leckére szeretnénk üzenni, akkor én legalábbis megpróbálkoznék azzal, hogyha hazaviszem, otthoni körülmények között világítással, háttérrel, bármivel elkezdek vele játszani és megszemélyesítem és akkor lehet, hogy létrejön amit az András mondott. (szőke-hegyi)