Az a személyes tér, az az intim tér jelent itt meg, amely sok alkotásban itt az Estiskolán közvetett módon látható volt már. Annyi lenne a hozzáfűzésem, hogy azért sok idő eltelt amióta itt vagyunk, képeket készítünk, nézzük egymás képeit, hogy miközben én szeretem, örülök ennek a képnek, megint csak azt mondom, hogy nincs rajta emberi jelenlét. Pedig tudom, hogy itt van a Bara az optika mögött, de mégis azt mondom, hogy a kép azért nem tud átlépni ezen a jól tanuló diák kategórián, mert hogy ugyanolyan zárkózott most egy jó ideje, mint ahogy a nagyon kreatív ötletek is védekezésre szolgálnak a képei kapcsán. Folyamatosan - Isten lássa lelkemet, hogy ezt mondom, de azért próbálom mondani, hátha segítek - mellébeszél. Folyamatosan elbeszél valami mellett, úgyhogy tökéletesen tudja, hogy miről kell beszélni. Ez a kép is ott áll az ajtóban, a kapuban és az a pici, apró dolog az nincs hozzátéve. Az a pici, apró dolog maga a Bara. Ő ebben szégyenlős. Azt én nem tudom, hogy hogy kell odarakni egy lábujjat, karórás kezet, egyszerűen nem tudom megmondani, nem az én dolgom, hogy mi hiányzik a képről, de ez a kép félig van kész. Én ezt visszaadom. (szőke)