Zsófi (lányom) és Anonimusz (cicánk).

Ebből a képből fölkerült közben egy ismétlő feladat, nem én mondtam, hogy ismételj, mert ennek a képnek, ha van problémája, akkor nem az, hogy milyen színű. Én el tudom fogadni ezt a zöldes-kékes árnyalatot is, nincs nekem ezzel semmi bajom. Ha megengeded, akkor ezt a képet és az ismétlést egyszerre elemezném. Annyi, ami a fekete-fehér mellett szól, hogy időtállóbbak azok az üzenetek, amiknél nincsenek színmódosítások, de el tudom fogadni, bár szépelgés egy picit. Ami ennek a képnek nagy erénye az, hogy létrejön egy kapcsolat, ahogy a hölgy a macskával kommunikál, ahogy birizgálja a fülét-fejét, ahogy a macska ezt hagyja, ez zseniális. Itt a formák azok, amik most nagyon szűkre vannak véve fönt és lent. Ez az üzenet akkor is erős, ha alul és fölül még egy ujjnyi hozzákerül, és akkor a macska farkánál nincs ilyen érdekes vágás, és a hölgy hajánál sincs ez a nagyon éles vágás. Mint leckemegoldás, és házi kedvenc, és kapcsolat ez egy nagyon jó megfigyelés, nagyon tetszik. Megvan a három csillag és a lecke is. Én nem erőltetném ezt a színezést. A Mariann saját képi világával kapcsolatban mondom ezt, hogy legyél magadba biztos. Amit csinálsz, az jó. Jó az irány, nincsen szükség arra, hogy azzal próbálj érzelmi hatást elérni, mintha valami általad vélt közízlést ki akarnál szolgálni, hogy azt mondod, hogy ez egy szép és érdekes helyzet, érzelmileg mennyire fontos, mindeközben lehet, hogy ez másnak nem annyira erős, mert nem annyira szereti a macskát, akkor ráteszek még egy színt is, és ezzel még megfűszerezem. Ez nem kell ehhez. Legyél határozott. (hegyi)
értékelés: