Úgy látszik, hogy most mindenki bement az alagútba, nem akarnám én ennek értelmezni az egyéb pszichoszociális irányait, mert mindannyian valahol az alagútban vagyunk, aztán fene tudja, hogy lesz-e az út végén fény. Erre ez egy nagyon jó illusztráció lehet. Valamiért erőlteted te ezt a képkivágást, nem értem teljesen, hogy miért. Nem tudom, hogy le tudlak-e erről beszélni, mert ez most itt kompozícióban kevésbé feszes attól, hogy rátetted ezt a szélesvásznú őrületet. Én ezt nem nagyon tartom jónak, miközben tessék megfigyelni, hogy azok a vonalak, amik kifutnak a képből, nem biztos, hogy jó helyen futnak ki. Ha már kifuttatok egy ilyen határozott ívet, vagy vonalat, akkor azt a sarkoknál teszem. Nem látom az indokát annak, hogy miért ebben a formában került ez most megvalósításra. Ha van ebből nagyobb méret, és ezt csak utólag vagdostad így ki, akkor tessék erre odafigyelni, érdemes lenne megpróbálni úgy. Ami pedig magát az üzenetet illeti, szépek a fények, izgalmas ez a képi világ, mindannyian, akik ültünk autóban, és haladtunk ilyenben, főképp, amikor az ember bemegy egy ilyen alagútba, az egy érdekes élmény, érzés, sok asszociációt elindít az emberben, kiben milyeneket, de én most azt kell mondjam, hogy ezektől az alagutas képektől én annyira nem esem hasra. Elég primernek gondolom magát ezt az utazásélményt transzpozíciójára, ha lehet kérni, akkor még egy kicsit gondold át ezt a 20-as leckét, és ha lehet, ezt a nagyon szélesvásznú ábrázolást is gondold át, hogy biztos-e, hogy mindig helyén van. Ismétlés. (hegyi)