Alapvetően a tükröződés, ami sok-sok féle asszociációból – hiszen a címadás is efelé mozdul el – táplálkozik, akár a magyar kártya fordított figuráit is jelezhetné, amihez képest ez természetesen egy további lépés van, hiszen láthatjuk, hogy az alsó kép nem azonos a felső tükörképével. Nagyon is nem azonosak. Az alsó és felső világok nagyon is nem azonosak. Egy picit ha az egyiptomi grafikákat, és a képzőművészeti világot behívhatnánk ide, nagyon érdekesen hív be valamilyen furcsa szemformát, szemközelit, ahol a két figura a világítótoronnyal és a háttérben az ég kékjével egy szem tükre is lehetne ez az egész asszociáció. Eléggé pontosak az alsó világ-felső világ párba állított viszonyai, ahol úgy tűnik, hogy ha az ember próbálja ezt a képet behatóan – akár fejre is állva – figyelni, a felső világ egy szürkésebb tónusban tartja az emberi alakot, megerősítve ezzel a világítótoronnyal, addig az alsó világok mezői, az emberi alakon, formán látható fények sokkal világosabbak. Így az alsó-felső világ párbaállításában több pozitivitás van az alsó régióba elhelyezett üzenetrendszerre, majdhogynem ez az alsó, világosabb szegmens folyamatosan nyomja ezt a borongósabb felső világot, miközben színeiben, hangulataiban, szórt fényeiben világosabb – de fejreállított ezen a képen. Még ennél is egyszerűbben fogalmazva, ez a fejre állított világ itt nem a jelent jelenti, hanem a múltat, és az a világ, ami a talpára van állítva, elég borongósan jelentkezik. Minden, a festőien használt talán földutak, de itt csíkok, és szempillák, és különböző hasadékok, minden jobbfelé mutat, és ez a picit jobbra dekomponált, összeillesztett, tükröződős játék ez nagyon jól bemozgatja a képet. Tehát a kép kompozíciós rendjével egyetértek, és üzenetrendszerében is úgy érzem, hogy érthetően tudjuk fogadni, őszintének is tűnik mindez; de azt mondom, hogy ezzel a talpára és fejre állított világgal az alkotó foglalkozzon tovább, és önmaga számára, egy gyóntatóerőként használva a képzőművészetet, hogy ezt magának vissza tudja fordítani. Ennek szerintem egy lehetősége van; még több munka, még több beszéd a képzőművészet nyelvén. (szőke)
értékelés:
Julis, rá kéne keresned Szőke filmjeire itt a suliban, amiben arról beszél, hogy igenis a sulink egyik legfontosabb része az, hogy beszélgessünk a képekről, elemezni próbáljuk azokat. Egyetlen dolog, amire figyelni kell, hogy ne az alkotót, hanem az alkotást elemezzük, és hogy mivel a célunk nem az, hogy földbe nyomjunk akárkit is, tehát hogy mutassunk kiutat, ha javítani kell valamin. Valahogy így. Mi ezt gyakoroljuk, több-kevesebb sikerrel. :)
Szerintem az egyetlen nagy csavar a képen a fejjel lefelé való beküldés. A többi dolog -mint ahogyan elképzelésem szerint a kép készültekor is lehetett- egy jó szemű észrevételen és gondolatsoron avagy humorérzéken és meglátáson múlik. Látja? Nem látja? Nnna látja!
Nekem tetszik!!!