Itt egy egészen más Barát látunk, mint eddig; ez a kép szorgalmira érkezett, ugye megmutatja önmagának is azt, hogy kiterjeszti a szárnyait – az eddig látottakhoz képest most színekben, ritmusokban, tónusokban gondolkozik, az absztrakttal, Deim Pál, ha jól emlékszem a névre, tehát ritmikával elkezd foglalkozni, és ez megint az érzéki Bara, a játékos, a nőies, a kihívó, tehát nagyon jó irány, megint azt mondom. Különösen azért, mert ezt a világos kéket meg merte hagyni itt, ugyanis ez a kék kezdi el felzaklatni a vöröseket, amúgy a barna visszafogná az egészet, és itt kezd a szexualitása, az érzékisége megmozdulni ennek a furcsa cseppformának, ami érdekes módon lefelé hegyes, nagyon is dinamizált. Ez egy nagyon jól komponált színkompozíció, és nagyon beszédes is a címe, természetesen ebben is meg lehet találni az emberi vonásokat, a habitust, és ez az ív nagyon is fontos része ennek a képnek. Nem egy boltív, mert visszakanyarodik itt ez a kis széktámla, és ez meg a döntött fehéreknek a játékai lesznek ennek az erősségei. Magyarországon a 70-es években volt népszerű ez, és a Deim Pál képeit érdemes megnézni, aki egy sikeres festő volt, albumai jelentek meg. Természetesen a szorgalmira az egy disznó megvan. (szőke)
értékelés: