Itt egy egészen más Barát látunk, mint eddig; ez a kép szorgalmira érkezett, ugye megmutatja önmagának is azt, hogy kiterjeszti a szárnyait – az eddig látottakhoz képest most színekben, ritmusokban, tónusokban gondolkozik, az absztrakttal, Deim Pál, ha jól emlékszem a névre, tehát ritmikával elkezd foglalkozni, és ez megint az érzéki Bara, a játékos, a nőies, a kihívó, tehát nagyon jó irány, megint azt mondom. Különösen azért, mert ezt a világos kéket meg merte hagyni itt, ugyanis ez a kék kezdi el felzaklatni a vöröseket, amúgy a barna visszafogná az egészet, és itt kezd a szexualitása, az érzékisége megmozdulni ennek a furcsa cseppformának, ami érdekes módon lefelé hegyes, nagyon is dinamizált. Ez egy nagyon jól komponált színkompozíció, és nagyon beszédes is a címe, természetesen ebben is meg lehet találni az emberi vonásokat, a habitust, és ez az ív nagyon is fontos része ennek a képnek. Nem egy boltív, mert visszakanyarodik itt ez a kis széktámla, és ez meg a döntött fehéreknek a játékai lesznek ennek az erősségei. Magyarországon a 70-es években volt népszerű ez, és a Deim Pál képeit érdemes megnézni, aki egy sikeres festő volt, albumai jelentek meg. Természetesen a szorgalmira az egy disznó megvan. (szőke)
értékelés:
Vágy, vágyódás, elvágyódás, yearning, longing, icipici melankólia, de éppencsakhogy egy pici, romantika doszt, egy nagy felkiáltójel ellentétnek, van benne egy kis hangulat a szivárvány ívéből, amin ülök és lóbálom a lábamat, de van benne egy mozdulat is, ahogy kibújok az ív alatt, kilépek, kilépnék az erős színekre, és ahogy dől az egész, kapok utána, fogódzkodó, mitha tengeralattjáróban mennék, ami megdőlt és elvesztem az egyensúlyomat, de mennék tovább, oda, ahová vezet ez az ív, ezek az ívek, ezek a színek ezen a meredek, nehéz, nehezebb, legnehezebb úton...
[ne tessék nagyon hülyének nézni, jó...? :-)]
óóó...micsoda történet...:)
és nem nézlek hülyének:)