Újra kell csinálnom néhány leckét, kell a gyakorlás.
A hetvenes években Magyarországon ez a forma egy elterjedt forma volt, szinte minden családnál láthattuk ezt a bizonyos kancsót, ami sokszor a konyhaasztalon ott volt, hogy vizet önthessünk belőle, vagy ha anyagilag jobban ment a családnak, akkor ebből tejet öntöttek, ez egy ilyen nagyon meghatározó formája volt annak az időszaknak. Néha még ilyen virágmotívumok is voltak rajta. Amitől túllép ezen az egyszerű megközelítésen a Gábor, hogy elkezdi a struktúrát vizsgálni, egyrészt a félárnyékkal, másrészt a kertből árnyékot vető fallal és talán rózsabokor árnyékával és ahogyan a reflektált fény sziluettet formál a kancsó fülénél, ami ettől nem beleolvad a háttér szürkéibe, hanem nagyon szépen reflektál. És itt most megint Pécsi József képei vetődnek fel, de általában a nagybányai festők, a plen-air festők, Ferenczy Károly nagyon érzékenyen ezt a szecessziót, ami itt a háttérben ezekkel az árnyékokkal megjelenik, sokszor megfigyelik. Ennek sokszor párizsi alapjai vannak, onnan érkezett ide, elég komoly kultúrát létrehoztak a nagybányai festészetben. Itt egy nagyon jól átgondolt, érlelt anyagnak gondolom ezt a korábbi munkáihoz képest, ebben a témában. Az özvegy az természetesen a kancsók és talán a poharak hiányára utal, ha a korábbi ezzel a tárggyal készített képeire is gondolunk. (szőke)
értékelés:
nagyon is átjön. ezért írtam, hogy nem tetszett mert a ff kép az özvegy címmel elég kevés. de mikor rájöttem, hogy ez szines minden a helyére került és azóta imádom.