Az élet kapuja (21) című rádióműsoromhoz ezt a képet választottam illusztrációnak.

Zsolt, értem amit írsz, viszont itt nem profi fotósok, hanem hobby fotósok az osztálytársak, és ebben van a különbség. van aki ötletszerűen, és az adott helyzetet szereti megörökíteni és csak utána látja meg benne az esetleges mondanivalót (pl n is), és van aki ennél továbblépve, ha meglát egy témát akkor azt jól végiggondolva, megkomponálva próbálja azt visszaadni, azokkal a feltételekkel számolva, amit te is említesz (fény, stb) - azaz, mások az alkotói hozzáállások ;)
szerintem inkább sokszor azt kellene megmondanotok, h a megoldott leckére beküldött képet hogyan lehetett volna, és milyen fényképező beállításokkal jobbá tenni, erősíteni, nem pedig azt, h a leckét hogyan lehette volna másképpen megoldani azzal az ötlettel, amit mi kitaláltunk. persze ez is fontos, csak azért ez már inkább sokszor szájíz kérdése, mert lehet, h te nem látod benne meg azt, amit én, illetve te másképpen csináltad volna

Szia Vera ! E-mail címem anitababos@citromail.hu .

Anita, kerlek, irj nekem egy emailt! Veges az internethozzaferesem, de a levelezes, az menni fog:)

Csak az egyik temahoz irnek egy par sort (most nincs alkalmam mindenre valaszolni, pedig szeretnek, ahogy mondtam). Nekem a fenykepezesben ket modszerem van a kep jelleget illetoen. Van, amikor nem nyulok hozza semmihez, peldaul itt, megfigyelo vagyok, es van, ahol a kep minden negyzetcentimere olyan, amilyennek en tervezem, peldaul a tabori kepek kozul a sarga fuggonyosok, ahol rajzolo vagyok. A ket szelsoseg letezik szamomra, mint a ket lehetoseg a tokeletes munkara, en sem a fenykepezesben, sem az elet mas teruletein nem vallalok kompromisszumokat.

Nem Ádám, szerintem nem mondasz butaságot, sőt!

szerintem nagyon jó kép.MOndták itt páran hogy nem látják benne a színházat,meg hogy középen történnie kéne valaminek.Szerintem mindkettő jelen van.Hisz középen lehet bárki aki gondolhat bármit miközbe a háttérbe a "színpadon" bármi jöhet,de hiába jön bármi az igaz kép,gondolat a pont az egyén fejébe fog igazi értelmet kapni.
De még nagyon kezdő vagyok csak most iratkoztam be tehát lehet nagy butaságot mondok de nekem ez az egész így jött le:)

Szabolcs, persze gondolhatod így, de a fotográfiában ez nincs így. Igenis azért van kezünk, szemünk és azért vana döntés is nálunk, hogy amit kell, erősítsünk, amit kell, kiszedjünk, még exponálás előtt lehetőleg. A legvégső megoldás a retus csak.

Nem tudom ezt máshogy mondani, és fogadjátok el, hogy semmi pejoratív nincs abban, amit mondok: az amatőr képet a profitól sok esetben épp ez, csak ez különbözteti meg, hogy az amatőr azt gondolja, hogy úgy jó, ahogy van, és borzalmasan nagy energiákkal próbál egy nem rendezett helyzetből kihozni, amit lehet, miközben ha mondjuk két fűszálat odébbhajt, rendbe jön a kép. Csak valami mágikus tisztelet, vagy nem tudom mi, ami miatt azt gondolják, hogy nem szabad hozzányúlni. Miért ne lenne szabad? Ha a dokumentarista nézeten túllépünk, akkor bizony a képzőművészeti megközelítésben igenis kutya kötelessége az alkotónak pontosítani, amit lehet, helyére tenni, mert a nézőt a végső megoldás érdekli, és ő eleve egy megfagyott, kimerevített és kétdimenziós valóságábrázolást kap, aminek a tényleges valósághoz - szerencsére - alig van köze. Szoktam mondani: a képkivágás, az objektív megválasztása, a fények már eleve módosítják a valóságot. Ha ezeket a kikerülhetetlen döntéseket meghozzuk, akkor miért ne hoznánk meg olyan esztétikai, kompozíciós döntéseket, amik a kép erejét és a közlés jel-zaj viszonyát hivatottak javítani?

Itt nem arról van szó, hogy sterilizáljuk a képet. Az épp ebben a szép és nehéz, hogy megtaláljuk, hol a határ, és ez a rátalálás eleve része annak az útnak, ami által megkülönböztethetővé válik valaki, ami által egyedivé lesz.

Ez nem színpad, ill. nekem nem az. Nyáreste egyedül üldögélni a Balaton partján, belebámulni az aranyhídba, és a hercegről álmodozni, hogy hol a fenében késik már, aztán hazamenni az üdülőbe, ahol nyüzsögnek az emberek, és látszólag senki más nincs egyedül.

Aztán az éjszaka rájönni, hogy dehogynincs...

egyetértek azzal, h nem szabad hozzányúlni a témákhoz, ha magától nem került valami oda, akkor ne is tegyük, hiszen így fogott meg, és idított el benned valamit, ahogy itt látjuk.
és én semmit sem hiányolok innen, hiszen ebben a képben benne a végtelen lehetőségek izgalma, h itt hamarosan bármi megtörténhet. egy táska, vagy egy hajó a vízen, csak leszűkítené ezt, illetve amolyan mankó-szerű lenne (vagy éppenséggel erőltetett), ami már egyféle irányba elvinné, és azzal borulna a mostani hangulata. ez egy olyan kép, amit bármikor ha megnézel, hangulatod szerint ezerféle dolog juthat eszedbe róla - mindig más, és más. én az ilyen színházat szeretem ;)

Drága Feri ! Kérlek olvasd el ezt az idézetet : " Ha úgy érzed ,segít , próbálj magad elé képzelni valamit : virágokat , madarakat , erdő fáit . De ne elszigetelt dolgokat , mint amilyen a gyertyaláng , amit akkor néztél , amikor először jártál nálam . Gondolj valami csoportost dologra . És tudod mit fogsz észrevenni ? Hogy nem te döntöd el , mit fogsz látni ." A portobellói boszorkány

Verus ! Beszélgessünk !

Jaj, nagyon orulok neki, hogy vegre elkezdetek beszelgetni egy kepemrol! Nagyon jol esik!

Csak azt akarom mondani, hogy a pad nagyon messze van.

Meg meg azt, hogy en nem szeretek hozzanyulkalni a temakhoz. Ha magamtol nem tettem le a taskamat, a kep kedveert nem szoktam - nekem igy erdekes a fenykepezes. Ezt a padot igy talaltam, igy talaltam izgalmasnak, igy lett belole kep:)

Titeket is ugy talallak erdekesnek, ahogy vagytok! Minden egyes hozi egy kesz regeny:))) Legszivesebben mindannyiotokat elkapnalak kulon-kulon egy orai beszelgetesre, amig ki nem derul, mit miert gondoltok, kiveve a Macsait, mert akkor megint elveszik az osszes fenykepem!

Bizony a kép "csak" kép. Gondolattal, érzésekkel ki-ki saját magának tölti fel. Fejben megforgattam a helyszínt mit kezdhetnék vele. Közben pedig előjött bennem ez a nézőként ismerős érzés... Egy lehetőség a másik fél megértésére.

Feri, azt hittem, hogy 3 tábor után már ez a nyers cucc lejött rólad. :/

Megpróbálhatunk belemagyarázni bármilyen történetet a képbe, de ez a kép akkor is csak egy "ürespados" kép marad. Az egyedüli előnye, a vízszintes tagozása, de nekem az még kevés, bármilyen normális történet elindításához.

" Jövőre, Veled ugyan itt! "
mert " Színház az egész Világ, s benne..."

Az előtérben nincs semmi,tehát elkezdődik egy történet,mintegy bevezetés.Aztán a pad,ahol a történet játszódik,mint egy színdarab.A tárgyalás helyszíne.A befelyezés pedig a háttér,a hullámzó víztükör.Ami az elsuttogott szavakat tovaviszi,és jövőre,egy új nyár alkalmával ugyanitt folytatódhat a történet.

A kerettől-keretig nem az én szövegem.

Pont attól izgalmas, hogy három részre vágódik a tér. A kérdés pedig nem csak az, mi van a képen. :) Tudod te.

A kép tetejét a víz vonalában levágva, azt a pillanatot látjuk amikor elcsendesedik a nézőtér, felmegy a függöny és néhány másodpercre megáll az idő...kezdődhet az előadás!
Vera, ez egy jó helyszín, tele lehetőséggel! Amennyiben elérhető közelségben van foglalkozz vele, légyszi!Egy indító gondolat: ha lehetséges mozgasd a padot, ha rögzített...akkor csavarhúzót neki! ;)

Azt hittem az a kérdés, mi van a képen. Kerettől keretig.
Van előtér-középtér háttér, de csak a középtér izgalmas. Az előtér üres, a háttér lapos. Középen szépen elindul valami, azzal a paddal, de szerintem vagy elöl, vagy hátul kéne még valami, mert így a három sík totál párhuzamos a képsíkkal, amitől lapos lesz az egész. Nekem.
Pedig ebben lenne anyag, csak még dolgozni kell rajta.

a kérdés, hogy tudunk-e mit kezdeni egy üres színpaddal, jelent-e nekünk az valamit, elindít-e történetet. csak azért, mert nagy az előtér, ezt nem mondhatjuk hibának.

Jó nagy szabadtéri szinpad Mi lessz ma a műsor? Hajótöröttek-A világot jelentő deszkák?

Valahol igaza van Anitának. Üres a színpad.
Megvan a keret, kéne valamit kezdeni vele.

De látom ,hogy a másik irányba esett.Akkor egy táskát a padra,vagy valami személyes dolgodat.

Szép kép.Én még az árnyékomat odavetítettem volna.