Igen, megint kapunk egy olyan üzenetet, ami Eszterre nagyon is jellemző, ez az önmegfigyelési helyzet. Talán ami itt most engem ebben a képben zavar, az a szín, hogy ez a sárgás fény jön létre. Nyilván ebbe belejátszik az, hogy milyen világítási helyzet van ennél az állomásnál, de ezt utólag lehet, hogy érdemes lenne korrigálni, mert hunyorog tőle az ember, pislog, dörzsölgeti a szemét, hogy ez helyrejöjjön. De mint énüzenet abszolút rendben van. Az utazásnak vannak olyan manifesztumai talán, amik jobban jellemzik ezt a helyzetet, nagyobb bőrönd, vagy ez a banyatanknak hívott húzós szatyor, valamit én innen hiányolok, elférne a peronon egy-két ilyen tárgy, és azzal létre lehet hozni egy sztorit. Itt a sztori, az, ami fontos, a pillanat megragadása már megvan, most egy kicsit kezdjünk el a sztorival foglalkozni. (hegyi)
értékelés:
Lehet, mert én úgy érzem még egy út elején vagyok.... :)