Mozgóképet kapunk a leckére, jó ez a mozgóképi megoldás, ötlet szinten. A kivitelezés nincs átgondolva. Nem tudom, hogy mik ezek a vonalak, amik itt láthatóak, tényleg nagyon érdekes, én is rajzoltam a saját plafonomra, meg matchboxokat ragasztottam föl, az ember a saját kis kuckóját, környezetét néha egészen extrém módon díszíti. Annak, hogy körbe-körbe forgunk van egy olyan hatása, hogy a néző is velünk forog, és a tempótól függően élvezi ezt a forgást, vagy beleszédül. Ezt el kellett volna dönteni, hogy mit szeretnénk elérni a nézőnél. A másik dolog az, hogy most döntsük el, hogy jobbra forgunk vagy balra. A bizonytalankodás a kamerával nem teljesen indokolt. Miért fordul meg a film elején ez a forgásirány? Miért változtattunk ezen? Nem teljesen értem. A másik kérdés az, hogy oké, hogy elkezdődik egy ilyen forgás, de hova fut ki ez a dolog? Forgunk, és utána mi történik? Elszédültünk, rárogytunk az ágyra? Vagy forgunk és forgunk tovább, és mint egy végtelenített balettfilm, hozzuk ezt a piruettet? A kérdés azért maradt nyitva, mert az alkotó nem döntötte el, hogy hogyan építi ezt föl. Nem árt, ha van egy script, amivel előre legyakoroljuk, először fejben, hogy mit szeretnénk, esetleg utána még forgatunk is valami tesztet, és utána dolgozunk élesben. Most ez nekem nem egy befejezett munka, egy torzóként maradt ez a dolog. Visszaadom Istvánnak ismétlésre. (hegyi)