Nagyon szép a megfigyelés, és nagyon szűkre van vágva az egész. Ha nem hagyom meg a környezetet, az atmoszférát, akkor abba nem tudok belefeledkezni. Így most ez kicsit olyan, mint egy nyomozati anyag, hogy K. Margitka, 73 éves nyugdíjas ült a padon, és utána vele valamilyen drámai helyzet történt, és ez az utolsó vélhető fellelhetési helye. Azért érzem ezt, mert nagyon zárt maradt a kompozíció, nagyon zárt ez a formai játék. Értem én, hogy keretez a lombkorona, hogy keretezi az egészet a fa törzse, de ebből a nézőpontból, ami nem egy optimális nézőpont, mert nagyon háttal ül a főszereplőnk, nem lehet következtetni a történetre. Maga a meglátás jó, de a megvalósításban még billeg, erről mesélek a filmen is bővebben. Ismétlés. (hegyi)
Kedves Erzsébet, Ökrös Attilát tessen keresni, ő jogosult bármiféle engedély megadására. Elvileg a facebookon megtalálja őt.