Locorotondo, Puglia, Olaszország, 2003.09.17

Sándor, igen, ez az a kép, ami olyan érzelmi pluszt hordoz, amit én mindig is keresek a te munkáidban. A tényszerű, dokumentarista megközelítés, és a távolságtartás mögött azért ott van Sándor, ott van az a fotós, aki ezeken a túrákon részt vesz, nem csak hazahozza ezeket az emlékeket, és azt meg akarja mutatni a nagyközönségnek, és ezzel szeretne megosztani valami érzést, hanem bátran rábízza magát a saját belső világára, és azt mondja, hogy lehet, hogy kevésbé lesz ez a köznépnek érthető, hogy miért fontos nekem ez a kép, de akkor is megcsinálom. Tessék megnézni, hogy mennyire izgalmas ez a formai játék, olyan, mint egy szobor. Az is egy külön érdekes dolog, hogy nincsenek lezárva a formák, miközben ezek nagyon is nyugalmas és kicsit melankolikus formák, amihez vegyük hozzá a hátteret is, mindezzel együtt ez a kép mégis hordoz egy fajta feszültséget. Ez az, ami mozgat minket. Elegáns, könnyed "ecsetkezelés", mert most jobb szót nem tudok rá, finom. Nagyon örülök ennek a képnek, és annak is, hogy ezt megmutattad, megvan a három csillag, megvan a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés: