Nagyon örülök, boldoggá tesz az, hogy Tamás kitartóan küzd a csendélet kategóriával, és küldi az újabbnál újabb megoldásokat. Nagyon érdekes az, hogy milyen tárgyi világot hoz létre. Csatoltam egy verziót erről a képről, azt próbálom itt megmutatni, hogy mi a problémám a tónusrenddel. Itt most harcba indul a korsó a levéllel, és nyilvánvaló, hogy a korsó győz. Sokkal határozottabb forma, jobban tudjuk kötni élményekhez, ez a fekete és fehér ezzel a nagyon határozott megoldással mindent visz, mindent ural. Miközben pontosan azt a finomságot rántja le, ami az ereje lenne ennek a képnek enélkül a korsó nélkül. Lehet elkezdeni azzal is játszani, hogy mi van akkor, ha kevesebb tárgyat használok, és ez a kevés tárgy egymáshoz képest kialakíthat egy struktúrát, egy viszonyrendszert, egy fontossági sorrendet. Tamás nem könnyíti meg a saját dolgát, jelen pillanatban a falevelekkel létrehozott kompozíció nem a legegyszerűbb forma. Az én dilim a csendéletnél az, hogy először próbáljuk meg a teljesen hagyományos csendéletet. Tamásnak is azt mondom, hogy az fog segíteni, ha először fekete-fehérben, aztán színesben elkezdünk dolgozni szőlővel, körtével, almával. Én azért próbálom ezt még mindig mondani, és kerepelni erről itt nektek, mert a formák kapcsolódása nem mindegy, például a háttérben lévő termés ágai gyönyörűek, ez gyönyörű ritmus, mint a kottán a hangjegyek, de az előtérbe bekerültek ezek a levelek, és ez összekuszálja az egészet. Olyan hatása van az egésznek, mintha valami baleset történt volna, és aztán ide belerobban ez a férfias forma a korsóval, hogy „de hát én is itt vagyok”. Hangulatában, ha ehhez zenét kellene elképzelnem, akkor Carl Orff Carmina Burana-ja jut eszembe erről a képről, mint zenei hangulat. Most azért adok Tamásnak erre három csillagot, nem azért, mert ez a kép jó, mert nincs kész, hanem azért, mert én nagyon is szeretném őt arra sarkallni, hogy dolgozzon ezzel a formai játékkal, ne adja föl a csendéletet. Tessék csinálni! Én nagyon becsülöm azt, hogy Tamás ezzel szorgosan dolgozik, úgyhogy tovább, tovább, tovább! Kicsit próbáljunk meg visszalépni a kezdetekhez, tehát narancs, körte, alma, szőlő, kiskocka, nagykocka, stb. Próbáljuk meg ezt, mert neked nehezebb ezekkel a levélformákkal mit kezdeni, hogy hogyan lehet ebből kihozni valami jót, miközben a tónusrend csodálatos, nagyon szép íve van ennek a tónusrendnek, csak üvölt az a korsó. (hegyi)
értékelés: