Ágnes, én ezzel a képpel nem tudok mit kezdeni. Leguggoltál a hídon, ott megy három emberke, szuper, de most mi történt. Nem tudom megérteni, hogy miért készült el ez a kép. Szépek a vonalak, a fények, de ezt megcsinálhatja Jancsi is, Pista is, ebben nem nagyon látlak téged. Nem arról szól a mese, hogy mindenbe bele kell magunkat rakni, akár árnyékként, de az érzületünket, a gondolatunkat, a saját attitűdünket meglátásunkat igen. Azt kérném Ágnestől, hogy itt a sok felvázolt irány közül valamit szemeljen ki magának, és abban kezdjen el mozogni. Olyan az érzésem kicsit, mintha azt nézné Ágnes, hogy melyik lecke nincs még megoldva, és arra, ha tetszik, ha nem, ha van ötlet, ha nincs, valamit próbáljak csinálni, mert brigádverseny van a leckékkel. Nincsen! Semmi nem fog történni akkor, ha a következő szintet egy év múlva ugrod meg, mert közben lyukak vannak, mert arra még nem jött ötlet. Abból a helyzetből, ahonnan Ágnes elkezdte a fotókat küldeni, szerintem mindenkinek szemmel látható az, hogy egy teljesen más, belső megközelítés kezd a munkákon létrejönni, de ez akkor lesz stabil, és rutinszerűen is működtethető, akkor tudunk megint majd egy lépcsőt továbblépni, ha egyes feladatoknál elkezdünk mélyebbre menni. Akkor meg tudod szerezni azt a rutint, hogy most ezt fekete-fehérben csinálom meg, vagy most egy klasszikus tónusrendben fogok fotózni, most 50-es objektívet használok, mert a tárgyias megközelítés kell, most szociografikus élményt akarok felhozni, tehát hogy az eszközparkot, ami a kezedben már ott van, hogyan fogod használni a jövőre nézvést az akkor lesz egyértelmű, ha most valami felé elindulsz, szűkítve az irányt, és azt kigyakorlod. Mert annak az élménye, tapasztalata lesz az, amire aztán hivatkozni lehet, hogy lám-lám, amikor azt csináltad, hogy…, azt hozd vissza. Nem nagyon érzem azt, hogy ez az utca lenne. Én azt gondolom, hogy jó lenne, ha most kicsit befele fordulva, belső mozgásokat kezdenél el figyelni, nem a külső formai játékot, mert ez majd jön, és abba ott fogsz belekerülni, ha a belső utadon stabilan el tudsz indulni. Az lenne a fontos, hogy Ágnes felszabadítsa saját magát, ne legyenek korlátok, gátló tényezők, amivel aztán a kifejezésnél majd ezt tudja használni a fotó több területén is. De ehhez most az kell, hogy valamire feküdj rá, és azt sűrítve kezdd el feldolgozni. (hegyi)