Végre Éva ránk néz, végre mosolyog, érzem a bizalmat, érzem a törődést, hogy ne engedje el a kezünket a kiserdőnél, mert aztán odaveszünk itt a nagy hómezőn. Leültünk egy kicsit itt pihenni, megigazítjuk a kis sapkánkat, a kis cipőnket, és utána sétálunk tovább. Kedves üzenet, megvan a három csillag, megvan a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:
Váá! Köszönöm Zsolt, magam alatt voltam ezzel az egész alakos önportréval. Azon gondolkodtam, hogy a legrondább képemet rakom fel. Ismerkedjetek meg azzal is. De ahogy mondják, ami késik, nem múlik. Csak meg ne ijedjetek. Huuh.