Gime, egyszerű lesz ez az elemzés. Egyrészt javítsd meg a géped, hogy ne legyen maszatolás, másrészt ismétlést kérek. Bújócska ez, mint az egyszeri mesehősnő, aki szitában viszi a madarat, haja takarja a meztelenségét és fél lábbal áll az ajtóban. Ha már beültél a kádba és felfedezted magadnak azt, hogy milyen érdekes lenyomatokat ad a víz által összekuszált de mégiscsak valamiféle rendbe összeálló szőrzet, akkor tessék ezt úgy megcsinálni, hogy nem bujkálsz a sötét tónus és a kontrasztroncsolás mögé. Hogy ez milyen alkatrészed, a fene se tudja, és az a baj ezzel Gime, hogy ez így nem a nézőben keletkező elvonatkoztatás, tehát nem a nézőt hozod zavarba vele, hanem magad vagy zavarban azzal, hogy szabad-e neked ilyet csinálni. Szabad. Tehát fogalmazd át a testet, a vizet, a szőrt, vagyis a valóságot abba az elvont világba, amit keresel, és ne a káosszal ábrázold a káoszt, vagyis ne bújj a technika mögé. Ismétlés. (hegyi)
Hát lehet a lábad is, az mindegy, mert az elvonatkoztatás miatt nincs mihez kötni. hogy pontosítsak: makrofelvételek esetén van az, hogy olyan "jól" sikerül az elvonatkoztatás, hogy a jóisten se igazodik el, mi micsoda. És ott ez még hagyján. A "miért"-re nem kap a néző választ, ha nincsenek horgonyok, hogy kapcsolhassa a saját élményét a tiédhez.