Ott kell megtalálni a napfényben fürdő behavazott dombokat, ahol lehet.

Ennél a képnél az ötlet viszi el a vállán a dolgot, mert a megvalósítás lehetne pontosabb is. Egyrészt a színek, vagyis ha már úgyis sutba dobjuk a realitást és a fehéregyensúlyt, nagyon helyesen, akkor tényleg aranyló legyen az a nap, most sok benne a kék, ettől fáradt lesz a színtér, szomorkásabb, mint azt a kép kívánná. Másrészt ennél nagyobb problémám, hogy nincs eldöntve, hol legyen az élesség. Oké, három kuka, három domb, vagy akár női mell, de melyik legyen a fontos? Mert ahogy látom, most épp valahová az első kuka végére, második kuka elé került az élesség, így ez most ebből a ritmusból oldalirányba billenti a tekintetet. A néző figyelmét a kompozícióval, a formákkal, a fényekkel és az élességgel egyformán vezetjük. Ezeknek nem kötelező egy irányba mutatni, de annak indokoltnak kell lennie, ha ellene dolgozunk egyikkel a másiknak. (hegyi)
értékelés: