"Hosszú az út a pohártól az ajakig"

A kép azt a hatást kelti bennem, mintha a 70-es években szokásos poszter lenne egy kiskocsmában a falra téve. Inkább portré, mint szociográfia, mert a szociofotónak alap kérdése az, hogy a környezetet, az élethelyzetet is ábrázolja és abban vet fel kérdéseket, keres felvázolandó általános, vagy az egyedi sorsot a közös kulturális alapról szemlélő történetet. Az, hogy a bácsinak a pálinka nem ízlett, vagy épp azzal van elfoglalva, hogy kimondja a véleményét róla, az érzékelhető, de hogy itt a leiratban kapott útmutatás szerint sorshelyzetről lenne szó, nem jön át a képen. Mégis mint portré személyes, belül enged a bizalmi körön, még akkor is, ha a szereplő nem néz a kamerába. A háttérben átnyúló ág, ami a fejnél ér véget kikerülhető lett volna azzal, ha a kamera mozdul egy picit oldal irányban. Ami a tónusokat illeti, a háttér annyira erős fényt kap, hogy az arc beszürkül tőle, ezért bár szeretnénk többet időzni az arcon, de állandóan a bokrok között keressük, hogy mi lehet az, ami miatt ennyire erre van téve a fénytani hangsúly. (hegyi)
értékelés: