Van ebben az egészben valami világgá menős hangulat, az is érdekes, hogy ezt a világgá menést azáltal, hogy ennyire szorosan követjük a modellt, aki bandukol az alagútban, olyan, hogy együtt megyünk vele, megyünk itt libasorban, szépen. Jó a ritmus, jó ez a gondolat, talán annyit megért volna a dolog, hogy egy kicsit feljebb emeled a kamerát, és onnan próbálsz csinálni egy képet, ahogy látom, az élességgel itt nem volt fontos szempont, ezzel nincs is különösebb bajom, de ha egy kicsit feljebb emeled, akkor a modellnek a feje jobban elválik a háttértől. Most ez ott egy kicsit pontatlan nekem, de az ötlet maga jó, megyünk bele a nagy semmibe, de már látjuk az alagút végét, hogy ilyen közhelyeket is mondjak. (hegyi)
értékelés:
Sok képbe sokan megpróbálnak valami mélyebb filozófiát beleeröltetni - sikertelenül. Ebben a képben viszont benne van valami, amin érdemes elmélyülni. A fény felé gyalogló, kiút az alagútból, a gyorsan elhaladó autó, mindezek kellö pillanatban összefogott impulzusok egy hosszabb gondolatsor elindításához.
Ami engem viszont bizonytalanná tesz, az a technika. Ha a gyalogló kissé életlen lenne és az elhaladó autó méginkább, az jobban ráerösítene az idöbeliségben egymáshoz való viszonyukra. Nem találom viszont indokoltnak a falon a mozaik homályosságát, materiális élességével el kellene különüljön a mozgásban lévöktöl. Talán más blendével és expoidövel kifejezöbb lenne. (szerintem)
..