Zoé

Zoé

Úgy érzem egy kicsit nehéz helyzetbe kerültem a kép elemzésekor, hiszen itt nincs nagyon mibe belekötni, legalább is én nem javítanék ezen a képen semmit. De mondjuk az is fontos, hogy miért működik. Gondolom Zsolt valahogy instruálta azért a modellt, és szerintem jó választás, hogy Zoé nem néz a kamerába. Így egy finom, merengő női arcot kapunk, ami nekem mégis ambivalens egy kicsit. Mintha egy kis indulat is ott feszülne benne, de közben teljesen nyugodt, és ez az, amitől számomra olyan izgalmas a kép. A szép derítés, a kompozíció, meg a többi már csak üres fecsegés lenne. A vágás is jó, örülök, hogy Zoé nem lett megskalpolva. Szóval nekem ez a kép három csillagos, de valljuk be, Zoé nélkül nem sikerült volna. (Bach Viktória)
értékelés:

Hozzászólások

Kockást, azaz Bach Vikit kértem fel elemzésre, és köszönöm neki, amit írt - kivételesen azt hiszem ha jól emlékszem semmi insturáló szó nem hangzott el, Zoé és Tamara beszélgettek, én meg mint a vadász, vártam. Persze, Zoé nélkül semmi se lett volna, hiszen ő a modell, és az is igaz, hogy benne van a kettősség, mert a helyzet maga mondhatni akár lírai is volt, de Zoé vibrált.

Jé, nekem a száj és az orr, teljesen lazának tűnik, sőt, a szem környéke is. Hol lehet elkapni az "összehúzást"?

A természetesség, igen, az átjön, az erőt én kis részletekben sem látom. Illetve valami belső lehet, pl. a messze néző szemekben, de az (meg az egész fizimiska) inkább olyan Joan Baez-féle erőt (és természetességet) idéz. Szerintem.

Állat lehet Zoénak olvasni ezeket a hozzászólásokat... :)

Nagyon tanulságos ez a portré, ha az ember megpróbálja kinyomozni, hogy mi is a titka az arc vonzóerejének? Ha az orr környékét megfigyeljük, azt látjuk, hogy a modell kissé összehúzza a cimpát és a felsőajkat mozgató izmokat. Ugyanilyen összehúzódást látok a szemnél is. Szipál Márton mester azt mondja, hogy ez a két hely az, ahol a modell legnehezebben ernyeszti el az izmait, erre kell figyelni, és addig beszélni hozzá, míg a relaxáció bekövetkezik. Zsolt képe bizonyíték rá, hogy néha a szabályok megszegése hoz remek eredményt, hiszen pont az izmoknak ez a kis összerántása adja meg ennek az arcnak a különös, cicás báját.

az simán orgona, csak a lemenő nap csillog a leveleken.

Szép portré.. őszinte de nem klisé se nem gejes ezért tetszik!
jók a háttérfények reflexiók tán már virágzik ott is az aranyág :)
Ehhez a 'tisztasághoz' kellet némi bizalom is Zoé részéről feltételezem (amit lehet hívni megszokásnak is de ezen túlmutat szerintem)
gratos!

Az az orrárnyék annyiból fontos, hogy szépen plasztikusan jeleniti meg Zoé orrát. :) Ha nem lenne árnyék előfordulhatna, hogy "belelaposodna" az arcba. :)

Amúgy pedig szia Zoé, nagyon kedves arcod van! :)

Köszönöm szépen.
Zoé sajnos még nem küldött be kettes leckét (legalábbis én nem láttam), úgyhogy ez hiánypótló kép.

Délután volt, az ajtó előtt cigiztünk Zoé, Tamara és én. És akkor láttam, hogy a nap a falról gyönyörűen deríti. Úgyhogy azon kívül, hogy mondtam, hogy várjanak meg, míg hozom a gépet, nem volt sok duma, vagy meló vele, meg kellett várni, míg megszokja Zoé, hogy fotózom, és kész. Tehát a válasz, hogy van derítés, de nem derítőlappal, hanem a falról.

Hú, de szép portré! Nem lényeg, de erre kíváncsi vagyok: valamennyi derítés volt, igaz? Szándékosan neki szemből és alulról? Az orrán a szelíd árnyék mintha fontos lenne.

Új hozzászólás