Úgy érzem egy kicsit nehéz helyzetbe kerültem a kép elemzésekor, hiszen itt nincs nagyon mibe belekötni, legalább is én nem javítanék ezen a képen semmit. De mondjuk az is fontos, hogy miért működik. Gondolom Zsolt valahogy instruálta azért a modellt, és szerintem jó választás, hogy Zoé nem néz a kamerába. Így egy finom, merengő női arcot kapunk, ami nekem mégis ambivalens egy kicsit. Mintha egy kis indulat is ott feszülne benne, de közben teljesen nyugodt, és ez az, amitől számomra olyan izgalmas a kép. A szép derítés, a kompozíció, meg a többi már csak üres fecsegés lenne. A vágás is jó, örülök, hogy Zoé nem lett megskalpolva. Szóval nekem ez a kép három csillagos, de valljuk be, Zoé nélkül nem sikerült volna. (Bach Viktória)
értékelés:
Jé, nekem a száj és az orr, teljesen lazának tűnik, sőt, a szem környéke is. Hol lehet elkapni az "összehúzást"?
A természetesség, igen, az átjön, az erőt én kis részletekben sem látom. Illetve valami belső lehet, pl. a messze néző szemekben, de az (meg az egész fizimiska) inkább olyan Joan Baez-féle erőt (és természetességet) idéz. Szerintem.
Állat lehet Zoénak olvasni ezeket a hozzászólásokat... :)
Kockást, azaz Bach Vikit kértem fel elemzésre, és köszönöm neki, amit írt - kivételesen azt hiszem ha jól emlékszem semmi insturáló szó nem hangzott el, Zoé és Tamara beszélgettek, én meg mint a vadász, vártam. Persze, Zoé nélkül semmi se lett volna, hiszen ő a modell, és az is igaz, hogy benne van a kettősség, mert a helyzet maga mondhatni akár lírai is volt, de Zoé vibrált.