Érdekes az a szempont, ami alapján Balázs ezt a képet elkészítette, nevezetesen hogy a sétáló, andalgó párok, turisták mint díszítések vannak jelen és mi ezt mintha akár a vízben állva néznénk, hogy de buták is ezek az emberek, hogy nem mártóznak meg a vízben. Persze aztán az ember körbenéz, és amikor látja, hogy egyedül didereg, lehet, hogy revideálja nézeteit, de a büszkeség nem engedi a gyors menekülést. Jó sztori, és a vízhez is jól kapcsolódik, hiszen olykor egyszerre vagyunk lázadók és turisták is, néha elmaradunk, lehagynak, előreszaladnak a társak, és mi ott maradunk a parton, a vízben, ott, ahonnan más optikája van mindennek, aprók és jelentéktelenek lesznek a figurák és a gondok is, és picit az idő is mintha nekünk dolgozna, bár van egy pici félsz is ebben, hogy vajon bevárnak-e, vajon utolérhetjük-e őket, vagy egyedül maradunk mindörökre... (hegyi)
értékelés: